A megbízhatóságával hírnevet szerzett japán gyártó hibridmodelljei is híresek arról, hogy nemigen szoktak elromlani, de nem csak ezért érdekesek a használt autót keresők számára.
Az első szériás modellt 1997 és 2003 között gyártotta a Toyota. Ezek még kiskategóriás szedánok voltak, a fennmaradt példányok pedig már jellemzően sokat futott, öreg autók - aki most keres aktív használatra takarékos családi autót, nemigen ezt a Priust keresi. A hibridtechnika sokat finomodott, a Prius pedig nagyot nőtt a második majd a harmadik generáció bemutatásával. A 2003 és 2009 között gyártott 2-es széria jó állapotú, fiatal, keveset futott példányai, jellemzően az 1,5-2,5 milliós árszegmensben illetve a 2015-ig készült 3-as Prius olcsóbb, nem sokkal két- két és félmillió forint feletti darabjai a leginkább a megbízhatóságra hajtó Prius-rajongók kedvencei. Ezek a modellek még toyotás viszonylatban is különösen tartós autók. Nem is csoda, mert a sokak által még ma sem egészen értett hibridtechnika a takarékosság mellett minden porcikájában a tartósságot szolgálja.
A Priusok láncos vezérlésű benzinmotorjai Atkinson-ciklusúak, vagyis viszonylag szűk tartományban, alacsony és közepes fordulatszámon pörögnek. A Priusokban nincs kuplung, nincs turbó, nincs kettős tömegű lendkerék, a harmadik generációs modellben még szíjak sincsenek: egy csomó alkatrészt el lehet felejteni, amelyek más kocsikban előbb-utóbb elkopnak és drágán cserélhetők. Mivel a fékezések, lassítások munkáját nagyrészt az elektromos visszatöltés végzi, a fék is alig kopik. A Prius jellegéből fakadóan békés, spórolós vezetést kívánó autó, így aki ráérez a hibrides stílusra, nem fogja gyors kanyarokkal, extrém gyorsításokkal és fékezésekkel terhelni a kocsit. Persze a Prius is csak egy autó. 2-300 ezer kilométer után már senki ne csodálkozzon azon, ha ki kell tisztítani az EGR-szelepet, ki kell cserélni a vízpumpát vagy komolyabban hozzá kell nyúlni a fékhez, a futóműhöz. Vagy akár az akkumulátorhoz.
Az egyetlen "sötét ló" ebben a rendszerben sokáig a nagyfeszültségű akku volt, de mára már annyi idő eltelt, hogy ennek az alkatrésznek is ismerjük az elhasználódási jellemzőit. A nikkel-metálhidrid akkumulátorok jellemzően 10-12 év és sok százezer kilométer után kezdenek el annyira gyengülni, hogy már javítást igényeljenek. Az akkumulátor élete cellacserékkel és egy hozzáértő szervizben elvégeztetett felújító-beállító kezeléssel néhány tízezer forintos költséggel többször meghosszabbítható! Érdemes tudni, hogy a kombisabb formájú, nagyobb utasterű, hétüléses változatban is kapható Prius+ akkumulátora nem Ni-MH, hanem lítium-ion. Ezeknek az akkuknak az elhasználódásáról még nincs elegendő tapasztalat, mert ez a típusváltozat csak 2011 után készült és egyszerűen még nem elég öreg ahhoz, hogy tudjuk, mire számítsunk az akkuval.
A vásárláshoz érdemes tapasztalt priusos segítséget magunkkal vinni, aki tudja, hogyan kell pontosan működnie a hibridrendszernek, milyen finoman kell váltania az elektromos és a benzines üzemmód között a technikának. A műszerfali hibajelzések, az elektromos üzemmód tiltása, a próbaúton nem töltődő akkumulátor mindenesetre nem elfogadható jelenség egy ennyire megbízható típusnál.
Az idősebb kocsiknál a rozsdásodás ellenőrzésére kell nagy figyelmet fordítani. A Prius szépen öregszik, az utastere se válik leharcolttá akár százezer kilométereken át sem, de az alját ugyanúgy képes megtámadni a korrózió, mint a hagyományos technikájú autókét! És persze érdemes szem előtt tartani, hogy a tágas utasterű, a kompakt és a középkategória határán billegő, kis fogyasztású Priusokat a taxisok is nagyon kedvelik Európa-szerte. Ha megtaláljuk a taxis előélet árulkodó jeleit, gondoljunk arra, hogy akármit is mutat az óra, nem ritka az 5-600 ezer vagy még több kilométert lefutott taxis Prius sem.