A polírozás két dologra jó: az autó elöregedett, bemattult fényezésének felfrissítésére illetve a javított, átfestett felületek és az eredeti elemek különbségének eltüntetésére. A folyamat nem más, mint csiszolás, a karcok kiegyenlítése és homogén felület létrehozása finom szemcséjű, pasztába kevert csiszolóanyaggal.
A polírozás csak a felületi karcokat tudja eltávolítani, a fényezés felső rétegénél mélyebbre hatoló, praktikusan körömmel érzékelhető sérülésekkel már nem bír mit kezdeni. Viszont jó hír, hogy a (hozzáértő) polírozással leszedett réteg vastagsága igen csekély, a kopás minimális. Mindössze mikronnyi méretre kell gondolni, így a polírozás művelete egy autó élettartama során sokszor megismételhető, a festés többször újjávarázsolható.
Bár a témában bőséggel fellelhető youtube-videók szerint ez egy könnyű, bárki által elvégezhető folyamat, a házilagos polírozásnak sok buktatója van. Az első: a nem megfelelő körülmények mellett végzett munka. Hidegben rideg, melegben lágy a festék, a szabadban végzett munka során a szellővel érkező porszemcsék is belekeverednek a folyamatba, zárt térben viszont a megfelelő világítás nélkül nehéz felmérni, hogy is halad a dolog. Tehát az alapok a precíz munkához: szobahőmérsékletű, pormentes munkakörnyezet és sok fény.
Na és persze tiszta munkadarab. Egy lemosott, leszárított autó még messze nem nevezhető tisztának, a fényezett felületeket ebből az állapotból még tovább kell tisztítani, zsírtalanítani és portalanítani, optimális esetben erre a célra fejlesztett polírozás-előkészítő úgynevezett tisztítógyurmával. És az is fontos, hogy csak azokat a felületeket polírozzuk, amiket szeretnénk, tehát a nem fényezett elemeket le kell takarni, el kell maszkolni, hogy ne okozzunk kárt bennük.
Elengedhetetlen a megfelelő szerszám is a munkához. A fúrógépre, sarokcsiszolóra szerelhető minimalista kittekkel nem lehet profi eredményt elérni, a szép végeredmény olyan célgépet kíván, amit erre találtak ki. Állítható fordulatszám a polírozási folyamatnak megfelelő tartományban, excentrikus mozgású fej és stabil fogást biztosító test; ezekre van szükség. Ha nem is vészesen drága egy ilyen masina, ha csak egy alkalommal fogjuk használni, indokolatlan a megvásárlása - érdemes kölcsönzőhöz fordulni, de semmiképp nem javasolt pótlékokkal megoldani a feladatot.
Hasonló a helyzet a polírpasztával. Sőt: polírpasztákkal, ugyanis a jó minőség csak több fokozatban, optimálisan három különböző finomságú anyag egymás utáni felhasználásával érhető el. Egy profi munka során az első körben a finom, a másodikban a közepes, a harmadikban a durva karcok tűnnek el. Természetesen az egyes pasztákhoz külön-külön polírozó szivacs is dukál.
A polírozást pedig érdemes viaszolással zárni, hogy a felfrissített fényezést a portól, szennyeződéstől, sőt: az első néhány mosás fizikai hatásától is megóvja egy fedőréteg, amit lekopása után (amikor a felületen már nem cseppekben áll meg, hanem láthatóan összefolyik a víz) könnyen, gyorsan újra pótolni lehet.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy egyszeri spórolásból nem érdemes nekikezdeni az otthoni polírozásnak, csak az vágjon bele, akit érdekel is ez a dolog és a későbbiekben is szeretné még megszépíteni saját járműveit. Ha nincs ilyen szándék, számos műhely, szolgáltató vállalja ezt a munkát, egy kis internetes kutatással könnyű hozzáértő, megbízható szakembert találni. A jó minőségű munka nem olcsó, de a kocsi méretétől függően változó, néhány tízezer forint nagységrendű költség még mindig sokkal olcsóbb, mint amekkora kárt megégett, felkarcolt fényezéssel okozhatunk az autónkban.
0/0
Dokumentum