Ha az ember úgy istenigazából beleszeret egy autóba, vagy akár csak abba a képbe, amit egy hirdetés alapján felrajzol a fejében magának a kocsiról, elképesztő tévutakra képes navigálni magát a használtautó-vásárlás útvesztőjében. Ilyen például, amikor elképzeli, hogy a kiszemelt gyönyörűség kisebb-nagyobb hibáit majd olcsón és gyorsan megjavítja, bontóból származó alkatrészekkel.
A rettenetesen öreg, bőven 14 év feletti átlagéletkorú magyar autópark ugyan folyamatosan termeli ki magából a bontóba kerülő donorokat, de az elöregedett kocsikból kikerülő alkatrészek sajnos a legtöbb esetben pont olyan elhasználtak és megbízhatatlanok, mint azok, amelyeket ki szeretnénk cserélni, mert a mi kocsinkban is elhasználódott. Ott vannak persze még a törött autók, azokra is lehet számítani. Csak hát ilyenkor jön be a második főszabály: mivel azok az alkatrészek, amik a mi kocsinkban elromlottak, vélhetőleg más hasonló korú kocsikban is meghibásodtak már, a legnagyobb kereslet a törött donorok alkatrészei közül valószínűleg pont azok iránt mutatkozik, ami nekünk is kell. Ez pedig két dolgot jelent: hiányt és/vagy magas árat.
A furcsán magas ár amúgy is jellemző a bontók üzletpolitikájára. A logika mást diktálna, hiszen egy új autó 4-5 éves korára elveszíti értéke felét, 9-10 éves korára értéke kétharmadát. A prémiumautók értéke pedig még durvábban romlik, ahogy telik az idő. De ahogy egy új autót se lehetne összerakni ugyanannyiért új alkatrészekből, amennyibe a kocsi kerül (az alkatrészárak sokkal magasabbak önállóan, mint a kocsiba építve), a bontók sem törődnek azzal, hány éves kocsiból került ki a még használható elem. A bontók egy forgalomból kiöregedett, egy-kétszázezer forint értékű bontási alanynak szinte csak a lámpáiból és üvegeiből vissza tudják szedni a teljes donorjármű beszerzési értékét, a többi elem már tiszta haszon. (Az is igaz, hogy a forgalom nehezen becsülhető, a készletezési idő a kevésbé kelendő alkatrészeknél extrém mértékű is lehet.)
Átlagos, látható hibát, törést, hiányosságot nem tartalmazó alkatrésznél gyakorlatilag teljesen mindegy, mikor gyártották vagy hány kilométeren át szolgált, a bontós az új ár 40-60%-áért fogja kínálni. Vannak persze eltérések. Nagyon kurrens, típushibák javítására való elemekért ennél is többet kérhetnek, a senkit sem érdeklő, inkább csak hulladékot jelentő műanyagelemeket pedig esetenként egy kis barátkozás után talán akár ingyen is odaadják.
A profi webáruházakat, néhány kivételesen jó hozzáállású, régóta működő céget illetve az általuk képviselt márkákat leszámítva az is gond a bontókkal, hogy sok esetben nem igazán ügyfélbarát az üzletpolitikájuk.
A tipikus hazai kis bontó weboldala úgy-ahogy működik, információt alig közöl, a feltüntetett nyitva tartási adatok, elérhetőségek vagy korrektek, vagy nem. Eldugott, koszos telephelyeken, unott, kedvetlen alkalmazottakkal vagy tulajdonosokkal kell tárgyalni a számunkra oly fontos alkatrészről. A garancia szó említése széles mosolyt csal az eladók arcára, bezzeg a „számla nélkül” varázsszó annál inkább működik. Az alkudozási kísérlet a legtöbbször vállvonogatásba torkollik: ha neked nem kell, majd elviszi más. (Hisz fentebb már megmutattuk: úgyis jön valaki más, előbb-utóbb.) Az eladott alkatrészek gyakran koszosak-mocskosak, esetenként hiányosak. Egy dolgot azért el kell ismerni: a hibás alkatrészt a bontók szinte mindig visszaveszik. Épp ezért általában speciális festékkel jelölik meg a náluk vásárolt terméket, hogy a vevő ne csaphassa be őket egy hibás cseredarabbal.
Vannak persze kivételek, léteznek ismert és elismert, minőségi szolgáltatást, garanciát is nyújtó bontók a hazai piacon. Csak hát sajnos az igényes weboldallal, kulturált ügyféltérrel, profi személyzettel dolgozó bontók esetében duplán, triplán igaz, hogy a termék sajnos drága lesz.
0/0
Dokumentum