A takarékosság áll szemben az Európában manapság egyre erősödő dízel-ellenességgel, nagyvárosi kitiltások fenyegetésével – és persze a komplikáltabb technika jellemzően magasabb szervizköltségeivel, kettős tömegű lendkerekek, gázolaj-befecskendező rendszerek javításának horror-áraival.
Szerencsére aki nem akar kockáztatni a dízellel és nem akar kísérletezni az LPG vagy CNG üzemmel, a gázautózással sem, azért a benzines autók között is találhat olyan viszonylag fiatal, de már elérhető árú modelleket, amelyek nagyok és kényelmesek, de méretük ellenére képesek megbízhatóan és takarékosan szolgálni a családot. Ezek közül mutatunk be néhányat ebben a cikkben, a másfél-hárommillió forintos ársávból.
Toyota Prius Plus
A harmadik generációs Prius elképesztő megbízhatóságát tágas térrel ötvöző kombi készült öt- és hétüléses változatban is. Utóbbiban persze hátul igazán csak kisgyermekek számára elegendő a hely, viszont alkalmanként jól jöhet a plusz két ülés. A hétköznapokban pedig az alap-Prius lapos és nem igazán tágas (445 liter) csomagtere helyett az öt üléssel papíron csak 505, de a tetőig ennél jóval nagyobb mértékben pakolható raktérnek örülhetünk nap mint nap.
A Prius híresen tartós technikája miatt a bőven 200 ezer kilométer feletti futásteljesítményű kocsiktól sem kell megijedni, de a nagyon sok, itthon vagy kint taxiként használt, leharcolt belterű és szinte biztosan visszatekert órájú kocsi miatt a vásárlást csak magánimportban, megbízható kinti forrásból javasoljuk! Jellemző használtpiaci ár: 4-6 évesen, 200-300 ezer kilométeres futásteljesítménnyel, jó állapotban 9-10 ezer eurós ajánlati ár a német vagy holland piacon, ami ügyes alku után kb. hárommillió forintos teljes költséget jelent a névre íratásig.
Mitsubishi Lancer, szívó benzinmotorral
A 2007-től 2017-ig készült, szögletes orrú, máig friss formájú Mitsubishi Lancer ugyan az átlagos kompakt szedánoknál vagy ötajtósoknál valamivel kisebb csomagteret kínál (400 liter a négyajtós, 288 liter az ötajtós, Sportback néven árult kivitelben), de utastere tágas, komfortos, ár-érték aránya a használtpiacon igen jó. A dízel- és turbó-ellenesek számára az utolsó mentsvárak egyike az 1,5 vagy 1,6 literes négyhengeres, 109 vagy 117 lóerős szívó benzinmotor (gyári kódjuk: 4A91 és 4A92), melyek a klasszikus japán 16 szelepes utcai motorok csodálatos szuperképességeivel bírnak. Egyszerre nyomatékosak alul (ami kényelmes használatot jelent városi üzemben), húznak jól felül (ami jól jön országúti előzéskor, autópályás kigyorsításkor) – mindezt meglepően jó fogyasztás és hosszú élettartam mellett. Kicsit takarékoskodva hat literből el tudnak járni ezek a kocsik, de a Spritmonitor nevű német fogyasztási statisztikai oldal szerint a nagy átlag sem rosszabb 6,5 liternél, ami fél-egy literrel jobb érték a hasonló méretű, teljesítményű benzines kocsik legtöbbjénél. Jellemző használtpiaci ár: 6-8 évesen, bőven 200, esetenként 100 ezer kilométer alatti futásteljesítménnyel, jó állapotban 2-2,5 millió forint.
Dacia Logan MCV0.9 TCe
Bár már nincs belőle hétszemélyes, mint az első Loganból, azért a hatodik éve készülő, nagy csomagterű (573 liter katalógus szerint), bár kisautós műszaki alapokra épített, mégis tágas kombi 2-3 gyerek mellett még nyaralóautónak is alkalmas. A Dacia modellek a korábbi, 1,6 literes, régivágású Renault-féle benzinmotorral nem fogyasztottak keveset, viszont nem is mentek jól. A kis, háromhengeres turbómotorral; nos, még mindig csak a kis Sandero nevezhető agilis kocsinak, viszont ha elviseljük, hogy autópályán már csak igen komótosak a kamionok mögé való beszorulás után a visszagyorsítások, azért a Logan kombival is lehet haladni. Cserében a kocsi méretéhez és a benzines motorhoz képest nagyon barátságos fogyasztást lehet elérni, kis odafigyeléssel vegyes üzemben egyáltalán nem lehetetlen hat liter alatt tartani a 0,9 literes MCV étvágyát! Amit cserébe be kell vállalni: általános olcsóság-érzet és sok kis ergonómiai bosszúság. Jellemző használtpiaci ár: 3-5 évesen, gyakran 100 ezer kilométer alatti futásteljesítménnyel, jó állapotban 2-2,2 millió forint.