Sok autós számára még a tempomat használata is ijesztő dolog, hát még az, amikor a kormányzásba is belenyúl az autó vagy önálló vészfékezést végez! Pedig nem szabad félni ezektől a dolgoktól, azért találták ki őket, hogy nekünk segítsenek, minket védjenek.
Még ma is ritkaságszámba mennek azok a kocsik a hazai oktatóautó-flottában, amelyeket felszerelték a korszerű vezetéstámogató elektronikai eszközökkel. A forgalomban túlnyomórészt idős, olcsó kiskocsikban látjuk ügyetlenkedni a tanulóvezetőket, akik semmilyen tapasztalatot nem szerezhetnek ezeknek a biztonsági és kényelmi rendszereknek a működéséről, mielőtt élesben, a forgalomban próbálnák ki ezeket a jogsi megszerzése után. Pedig jó lenne, ha a vezetők tisztában lennének azzal, mire is képes és mire nem képes a modern autók elektronikája.
A sebességtartó automatika már az 1940-es évek óta elérhető bizonyos autók, ma pedig már szinte minden autó extralistáján. Mégis a mai napig sokan idegenkednek a használatától, a sofőrök nagy részét megijeszti, hogy az autó maga gyorsít vagy lassít, anélkül, hogy a gázpedállal erre utasítást adnának neki. Pedig nagyon hasznos holmi és nagyon könnyen hozzá is lehet szokni, ha átlendülünk ezen a kezdeti ódzkodáson. Ha autópályán, országúton stabil, kiszámítható, egyenletes sebességgel haladunk, segítünk a többi közlekedőnek, hogy alkalmazkodjanak hozzánk. A folytonos lassítással-visszagyorsítással haladó, a megengedett sebességet hol el nem érő, hol túllépő jármű bosszantó azoknak, akik szeretnének egyenletesen, lehetőség szerint gyorsan haladni az útjukon és a követési távolság tartása is nehezebb, ha indokolatlanul hol gyorsít, hol lassít a követett jármű. A tempomat használatával egyenletes, biztonságos távolság alakítható ki és nem csalogatjuk felesleges előzésbe se azt, aki nem feltétlenül akar gyorsabb lenni nálunk, csak nehezen viseli a folytonos lassítgatást.
A követési távolságot tartó kiegészítő funkcióval a tempomat mindenképpen biztonságosabbá válik, hosszú úton, autópályán viszont bosszantó, hogy a rendszer akkor is le-lelassítja a kocsit, amikor pont előzésre készülnénk a külső sávban egy utolért kamion mögött. Ezt a követőradart vagy adaptív funkciót sok típusnál le is lehet kapcsolni a sebeségtartó kikapcsolása nélkül (soknál viszont nem), de néptelen úton akkor is érdemes visszakapcsolni, ha amúgy nem szeretjük használni, mert segít elkerülni a ráfutást, ha a figyelmük már nincs a csúcsán és mégis utolérünk valakit.
A tempomat sok autóban (ma már szinte mindegyikben) sebességhatároló funkcióval, limiterrel is társul. Ilyenkor a beállított limitet az elektronika csak teljes gázadás esetén, mintegy vészhelyzetben engedi átlépni. Ez a segítség a traffipax elkerülésében és persze a szabályos vagy biztonságos tempó tartásában segít - azonban nem csak a limiter, hanem a tempomat is alkalmas erre, ha nem mi adjuk a gázt gyorsításnál, hanem hagyjuk, hogy a kocsi maga érje el és tartsa a beállított sebességet. Városban, sűrű fogalomban kevésbé megnyugtató a tempomat használata, de félni ilyenkor se kell tőle, hiszen a fék, vagy ha van, a kuplung érintésére máris kikapcsol az elektronika és azonnal megkezdődik a lassulás.
Az automatikus vészfékezés, az ütközés- vagy gázolás-elkerülő rendszer működése sem mindig tökéletes. Vannak autók, amelyek egy földúton alig engedik megfordulni a kocsit, mert az út szélén lévő magas fűben akadályt látnak. Folyton kikapcsolgatni mégsem javallott ezeket a rendszereket, mert ha produkálnak is idegesítő téves fékezéseket, amikor tényleg elkerülnek egy drága parkolásgátló karóval való koccanást, sokat spórolhatnak nekünk, ha pedig egy holttérben lévő gyerek, gyalogos, kerékpáros elgázolását akadályozzák meg, szolgálatuk megfizethetetlen.
A sávelhagyásra figyelmeztető vagy a kocsit aktív kormányzással a sávban tartó elektronika a technika mai szintjén és a hazai útfelfestések minősége mellett még közel nem működik tökéletesen. Rábízni nem szabad magunkat és sosem lehet megengedni, hogy a kocsi kormányozzon helyettünk. De még ha zavar is a sok vakriasztás és az alkalmanként felesleges bele-belenyúlás a kormányzásba, amikor fáradtak vagyunk vagy monoton körülmények között kell sokat vezetni, mindenképp hasznos a rendszert bekapcsolva tartani. Növeli a biztonságot, ha az elektronika is figyel az útra, nem csak mi.
A táblafelismerő rendszerek megbízhatósága is nagyon bizonytalan. Ma már számos autóban létezik a táblafelismerővel összekötött sebességtartás szolgáltatása is, de hazai viszonyok között az ilyen rendszerek gyakran tévednek és nem csak felesleges lassítások, de akár téves, szabálytalan és esetleg veszélyes gyorsítások irányába is! Ennek ellenére a táblafelismerésnek is hasznát vehetjük, különösen ismeretlen terepen, amikor nem vagyunk biztosak benne, hogy kiértünk-e már a lakott területről, véget ért-e a 30-as zóna vagy nem haladtunk-e el egy útjavítás miatt kirakott, nehezen észlelhető sebességkorlátozó tábla mellett az autópályán. Fél szemmel tehát nem árt odafigyelni a műszerfalon vagy a HUD-on kijelzett értékre: ha nem is biztos, hogy tényleg pont annyi a maximum, amit ott látunk, bizonytalan esetben ez az extra is segíthet egy kicsit.
0/0
Dokumentum