Pandémia, chiphiány, nyersanyaghiány, orosz-ukrán háború, elsüllyedő autószállító teherhajó; egymást érik újabb és újabb, az autóipar és autópiac jövőjét (is) érintő válságok. Aki most vesz kocsit, úgy vegyen, hogy számíthat rá: esetleg sokáig meg is kell majd tartania.
Az elmúlt két-három évtizedben megszokott európai autópiaci modellben szépen, folyamatosan zajlott a használt autók gazdag nyugati államok felől a szegényebb keletiek felé tartó áramlása. Voltak persze kisebb-nagyobb törések ebben a folyamatban. A keleti államok időnként variáltak a behozatali szabályokkal, a 2008-as pénzügyi válság is éreztette hatását mind az új-, mind a használtautó-piacokon. Az elektromos mobilitási tranzíció illetve a technikai optimumon már túlmutató emissziós szigorítás is elkezdte megbontani a rendszer szálait: jöttek a villanyautók, túldrágultak a dízelek. De ezek a változások többnyire lassúak, követhetőek voltak. Aki autót akart venni pár hónapon, akár egy-két éven belül, tudta, mire kell felkészülnie, mivel tervezhet.
Az elmúlt 12-24 hónapban viszont drámai változások következtek be az autók piacán. Az új autók megdrágultak, a szállítási határidők messzire kicsúsztak, ennek következtében a használt autók is drágulni, a jó minőségű használt kocsik forrásai pedig apadni kezdtek. Az orosz gazdasági szankciók azokra a márkákra is kiterjesztették a bizonytalanságot, amelyeket eddig a legkevésbé érintettek az iparági problémák. És egyelőre csak egyvalami biztos ezzel a válsággal kapcsolatban: hogy nem lehet tudni, meddig mélyül még és mikor ér véget. Aki most vesz autót, akár újat, akár használtat, jól teszi, ha számol azzal, hogy esetleg a kívánt időn túl is meg kell majd tartania a kocsit, mert esetleg nem lesz lehetőség olyan minőségű, tudású újra vagy újabbra cserélni, amilyet majd szeretne.
Ebben a helyzetben felértékelődik a megbízhatóság, a tartósság kérdése a választásban, különösen a használt autók tekintetében. A garanciaidőn túli időkre is gondolva vonzóvá válnak a divatos turbósoknál gyengébb, de masszívabb szívómotorokkal szerelt autók. Ma már az európai piacokon csak benzines szívómotorokat találunk; különösen erős a műfajban a Mazda, hiszen a japán gyártó még nagyobb, erősebb, elegánsabb autókban is megtartotta ezt az egyszerűbb, hosszú távon kevésbé szervizigényes technikát. A szívómotor az egyik kulcsa a Toyota és Lexus hibridmodelljei legendás tartósságának is, hiszen ezekben a kocsikban egy egyszerű, turbó nélküli, ráadásul alacsony fordulatszámú benzinmotort segít a ma már bizonyítottan hosszú életű elektromos segédtechnika. Egy viszonylag új, keveset futott Toyota hibriddel akár évtizedes távlatra meg lehet oldani a mobilitást, hosszú időszakot ki lehet bekkelni vele. Szintén szívómotorra épülnek a Kia és Hyundai hibridrendszerei is, valamint a Renault új E-tech hibridjei, de ez annyira friss technika, hogy még nemigen jelent meg a használtpiacon.
Intenzív családi használatra, sokat pakolós, cuccolós életmódhoz jó választás hosszú távra egy masszív, teherautós alapokkal felvértezett, nagy belterű kis vagy kompakt furgon. Ezek közül is a személyautó-verziókhoz képest enyhén alulteljesítő, viszont hosszabb élettartamra tervezett motorváltozatok ígérik a legnagyobb tartósságot. Érdemes azonban egy kicsit elmélyedni a tolóajtós családi autók árviszonyaiban, mert a hétüléses modellek árát némileg felnyomta a hazai családi autóvásárlási támogatás, egyenetlenségek alakultak ki a szemre ugyanolyan modellek között.
Az olcsó szervizelés is fontos szempont, ha hosszú távon gondolkodunk egy autóban. hiszen bármilyen masszív is a technika, az idő múltával azért egyre több alkatrész szorul majd cserére, pótlásra. Ennek a műfajnak a hazai bajnoka a kiterjedt hálózattal rendelkező, a hazai gyártású modellek esetében nagyrészt a hazai háttéripar által biztosított alkatrészellátású Suzuki, de a Dacia egyik legfontosabb versenyelőnye is hagyományosan az olcsó szervizelés, az eleve alacsony vételár mellett.
0/0
Dokumentum