Minél idősebb egy autó, annál kevésbé valószínű, hogy tulajdonosa köt rá a KGFB mellé a más hibájából bekövetkező károkon felüli eseményeket fedező biztosítást. De vajon mi az a korhatár, ameddig még indokolt CASCO-zni?
Az Európa néhány területén elterjedt CASCO szó eredete a múlt homályába vész; egyes források szerint az angol casualty and collision (sérülés és ütközés) kifejezés rövidítése, mások szerint a casco spanyolul "sisak" illetve "hajótest" jelentésű szó, mai értelme szerint tehát a harc közbeni védelem eszközére vagy a tengerhajózás hőskorának biztosítási konstrukcióira utalhat. De ha nem is tudjuk pontosan, honnan ered, azt azért tudjuk, mit jelent ma ez a kifejezés.
A magyar gépjármű-biztosítás rendszerében minden gépjármű (és néhány más jellegű eszköz, például vontatmányok) tulajdonosa vagy üzembentartója számára kötelező olyan felelősségbiztosítást kötni, mely a jármű használata során a járművezető által a járművel okozott károk költségét fedezi. Aki viszont szeretne biztosítást kötni a saját hibájából vagy a közlekedés fogalomkörén kívül eső okból (lopás, szélsőséges időjárás) a saját járművében bekövetkező bekövetkezett károkra, külön biztosítást kell kötnie. Ezt nevezi a köznyelv is és a biztosítói szakmai nyelv is CASCO-nak (vagy cascónak).
Ha hitelre veszünk vagy lízingelünk egy új kocsit, gyakorlatilag minden esetben kötelező megkötni ezt a biztosítást, hiszen a futamidő alatt az autó a hitel biztosítéka, aminek értékét a finanszírozó nem szeretné kockáztatni egy saját hibás baleset, egy lopás vagy egy tűzeset lehetőségével. A legtöbb saját pénzét költő újautó-vásárló is köt cascót; egy új vagy majdnem új autó használata során még mindenki átérzi a súlyát a fent felsorolt lehetőségek következtében elszenvedhető anyagi veszteségének.
A magyar autósok nagy része viszont a gyári garancia érvényességének lejárta után már nem fizeti tovább a cascót az autóra, a használtautó-vásárlók pedig jellemzően meg sem kötik ezt a biztosítást, ha a garanciából kifutott autóról van szó. (A hitelre vásárolt használt autóknál persze ez értéktől függően sokszor ilyenkor is kötelező.) Pedig a kocsi életkora, garanciájának érvényessége önmagában nem sokat jelent, ha azt kell eldönteni, van-e még értelme a cascónak.
Pénzügyi szemlélettel szemlélve a dolgot a legfontosabb, hogyan aránylik egymáshoz a kocsi értéke és a biztosítás díja, valamint hogy mekkora az esélye egy olyan káresemény bekövetkeztének, aminek anyagi következményét biztosítás nélkül a jármű tulajdonosának kellene állnia. Egy még mindig milliókat érő autót akkor sem okos dolog casco nélkül használni a forgalom dzsungelében, ha értéke már csak töredéke új árának. Egy megkímélt, gondosan vezetett szerviztörténetű, keveset használt autóra még akkor is indokolt fenntartani a casco-biztosítást, amikor kortársai már értékük jelentős részét rég elveszítették.
A casco szükségességének kérdésében szerepe van annak is, milyen körülmények között használják az adott autót. A fővárosi vagy nagyvárosi forgalom jóval kockázatosabb, mint a vidéki környezet. A nagy éves futásteljesítmény magasabb baleseti kockázatot jelent, mintha csak néha vesszük elő az autót. A gyakorlatlan sofőr vagy a túlzottan dinamikus használat is nagyobb rizikót jelent, mintha rutinos és/vagy óvatos vezető használja a kocsit. Gyakori nagy sebességű használatban a kőfelverődések esélye magasabb, egy drágán cserélhető szélvédőjű jármű esetében sokat jelenthet egy olyan casco-biztosítás, amelyben a szélvédőcserét alacsony önrésszel esetleg önrész nélkül a biztosító állja! Azt is érdemes tudni, hogy nem csak egyféle casco létezik. Lehet szűkített fedezeti körű biztosítást kötni csak lopásra vagy csak törésre - értelemszerűen ilyenkor a biztosítási díj is alacsonyabb, mint egy teljeskörű cascónál.
0/0
Dokumentum