A modern autók átrozsdásodás elleni gyári garanciája általában 12 évre szól. Na de mi lesz utána? Mely márkák, modellek hajlamosak inkább a korrózióra, melyek kevésbé?
Néhány évtizeddel ezelőtt a korrózió, a karosszéria rozsdásodása komolyabb kockázata volt a még viszonylag fiatal használt autók megvásárlásának is, mint a motorral, hajtással kapcsolatos műszaki problémák. A karosszériaelemek galvanizálásának elterjedésével, az alumínium és persze a műanyagok mennyiségének növekedésével a csupasz acéllemezek mennyisége visszaszorult az autókban, ezért is vállalnak ma már könnyedén hosszú szavatosságot a belülről induló, tehát nem sérülésből eredő átrozsdásodásra a gyártók.
Ennek ellenére a kiszemelt autó alapos átnézését, a csomagtérszőnyeg, utastéri szőnyegek alatti helyzet felmérését, a küszöbök, rugótornyok, lehetőleg a megemelt kocsi teljes aljának áttekintését ma sem érdemes elspórolni a vásárlás során. A tizenéves, akár még épp huszonéves mai használt autókon a rozsdásodás legyakrabban rosszul javított balesetek, kezeletlen sérülések következménye, tehát ha valamelyik szegletben gyanúsan barnul az autó, gyanakodhatunk balesetes előéletre. Terepjáróknál, pick-upoknál gyakori az alvázba ragadt sártól induló korrózió, még viszonylag fiatal kocsik alváza is képes lehet egészen ijesztő mértékben rozsdásodni. Ez komoly probléma, hiszen az alváz ezeken a kocsikon a legfontosabb teherviselő elem, amit nagyon macerás, drága és komoly szaktudást igénylő feladat jól javítani.
Az egyszerű kivitelű haszonjárművek, "fehér furgonok", kisteherautók költségtakarékosságra optimalizált gyártásában a festékréteg vastagsága és minősége esetenként jócskán elmaradhat a személyautóknál megszokottnál, az időjárás viszontagságai hajlamosak ezeket a kocsikat egyes kényes pontokon különösen hamar kikezdeni.
A márkaszintű problémák közül a legismertebb a Mercedes szerencsétlen esete a korán alkalmazott, még nem jól kitesztelt vízbázisú festékekkel az 1993-2003 közti gyártási évben készült autókkal. A német autóipar más márkái is küzdöttek hasonló gondokkal: a 2003-2004 előtti Opelek, Fordok, egyes VW-modellek is hajlamosak az erős rozsdásodásra. Bár 2004-től indult a gyártása, intenzíven rozsdásodó típus az első Dacia Logan.
A Mazda is hajlamos hamarabb elkezdeni rozsdásodni, mint más márkák; ezt a problémát állítólag a japán gyártású autók hosszú tengeri utaztatása, a sós párának, víznek való kitettség okozza. Érdekes kérdés, hogy miért nem annyira jellemző az erős korrózió más japán kocsikra vagy a Koreából érkező autókra - bár az igaz, hogy a Mazdák nagy többsége még akkor is Japánból jött (és jön), amikor más távol-keleti gyártók már főként európai gyárakból szolgálták, szolgálják ki itteni vevőiket. Ha konkrétan egy típust keresünk, érdemes megnézi öreg, sokat futott példányokon, hol indul meg leginkább a rozsda és ezeket a pontokat különösen alaposan megvizsgálni a számunkra megfelelő példánynál is. Ha pedig egy-egy modell már abba a korba lép, hogy szinte általános a korrózió bizonyos helyeken, nem sok értelme van reménykedni egy rozsdamentes példány fellelésében, illetve ha találunk is egy tényleg fűtött garázsban tartott, esőt sosem látott példányt, akkor is kezdhetünk készülni rá, hogy a rozsda hamarosan fel fog bukkanni, ha használjuk a kocsit.
Ha találunk rozsdamentes autót és hosszú távra tervezünk vele, nagyon hasznos (bár sajnos drága, jócskán százezer forint feletti tétel) a teljes alváz- és üregvédelem, amit érdemes hozzáértő, ügyfelek által elismert szolgáltatónál, minőségi anyagokkal megcsináltatni, a már meglévő korróziós nyomok kijavítása, eltüntetése mellett.
0/0
Dokumentum