Az állítólagos eladók különböző kategóriákban kínálnak autókat eladásra ha nem is extrém olcsón, de a kocsi leírt állapotához képest igen jó áron, regényes körítéssel a hirdetés szövegében. Ezekben a mesékben közös motívum, hogy az eladónak sürgősen el kell utaznia, általában másik országba, munkahelyváltás miatt, a kocsit nem viheti magával, vagy nincs rá szüksége ott, ahova megy. Ezért gyorsan el akarja azt adni, és hajlandó a piacinál alacsonyabb árat is elfogadni érte.
Az ezzel a szöveggel kínált autók márkája, típusa, értéke, állapota, futásteljesítménye változatos szórásképet mutat, egy dolog viszont közös bennük: nem léteznek. A hirdetésekben általában a netről leszedett képeket használnak a csalók, a paramétereket pedig igyekeznek úgy belőni, hogy az még pont hihető de már nagyon vonzó legyen. Még egy közös jellemzőjük szokott lenni a csaló szándékú apróhirdetéseknek: nincs megadva bennük telefonszám, csak valamilyen online elérhetőség, ahol németül és/vagy angolul várják az érdeklődők jelentkezését.
Amikor az autót keresgélő áldozatjelölt ráharap a horogra és küld egy emailt vagy üzenetet, kezdődik a puhítás. Az "eladó" tovább részletezi a sztorit, kiderül még egy-két vonzó dolog az autóról, a hirdető akár személyes facebook- vagy egyéb szociális médiaoldali profiljához is ad linket (ami természetesen teljesen kamu, szintén a netről innen-onnan leszedett és manipulált képekkel, adatokkal operál, de hitelesen néz ki), és előbb-utóbb megérkezik a lényeghez. Ez pedig az, hogy a pénz átutalására gyorsan, pár napon belül, de inkább azonnal szükség van ahhoz, hogy a sok-sok többi érdeklődőnek nemet mondjon az eladó. Viszont fizetni csak az e-bay vagy más megbízható, online fizetési tranzakciókra szakosodott szolgáltató úgynevezett letéti számlájára lehet. Ez elvileg bizalmat keltő és megbízható megoldás, hiszen az így kifizetett ellenértéket ezek az aukciós vagy kiskereskedelmi hirdetői oldalak nem utalják tovább automatikusan az eladónak, hanem csak akkor szabadítják fel, amikor a vevőhöz megérkezett az áru (vagy, mint ebben az esetben kellene történnie, a vevő érkezett meg az áruért).
Csak az a baj, hogy a felajánlott fizetési oldal - hamis.
A csalás lényege, hogy a becsapott vevő egy ügyesen felépített ál-oldalon teljesíti az utalást, a pénz pedig egy ismeretlen számlára kerül. Az eladó ebben a pillanatban elérhetetlenné válik, a hirdetés eltűnik, kész, vége: a pénz elúszott. A tranzakciós oldal ugyan a megtévesztésig hasonlít az igazi ebay-oldalra vagy egyéb lemásolt weblapra, általában még az url-ben, a címsorban is szerepel a szolgáltató neve, de a site-nak semmi köze az igazi nagy cég internetes felületeihez. Ami elárulja ezeket a másolt oldalakat, az lehet a sok sehova sem mutató kamu link vagy funkciógomb, a címsorban a .com helyett valamilyen fura, ismeretlen domain (általában egy kis afrikai vagy ázsiai ország tartomány megjelölése). De persze az a legjobb, ha az autó után keresgélő ember el sem jut eddig az oldalig a neten.
Tudomásul kell venni, hogy a használtautó-piacon nincsenek csodák sajnos. Ha felbukkan egy kocsi a sok-sok hirdetés között, ami egyszerre sokkal jobb és olcsóbb, mint a többi, ott valami eleve gyanús kell, hogy legyen. Ha pedig a vevőt nem lehet elérni telefonon és fura megoldásokat kezd ajánlani az adásvétel lebonyolításához, biztos, hogy csapda felé közeledünk. Ilyenkor a legjobb lecsapni a laptop fedelét vagy bezárni az oldalt a mobilon, és inkább értesíteni a rendőrséget a 112-es telefonszámon. Ők már úgyis jól ismerik ezeket a módszereket és vannak is eszközeik, megfelelő nemzetközi kapcsolataik a csalók felderítéséhez.