A drága új elektromos autók megvásárlása helyett elméletileg sok járműtulajdonos számára lehetne járhatóbb út egy meglévő belsőégésű motoros autó átalakítása. Vannak is vállalkozások, amelyek ezzel foglalkoznak, de Európában (egyelőre) ezek a konverziók sokkal inkább tekinthetők játéknak, mint komoly változtató erőnek az elektromos mobilitási átmenetben. Kivéve talán a kishaszonjárművek szegmensében.
Retrofit: ez a kettős értelmű technikai műszó utal arra, amikor egy régebben készült műszaki cikket egy későbbi korból származó kiegészítő alkatrésszel, alkatrészekkel látnak el, de jelentheti azt is, amikor azt a bizonyos korszerűbb új részelemet eleve úgy tervezik, hogy beszerelhető legyen a régebbi gépekbe is. Utóbbira tipikus példa az autós háttériparban az új technológiájú fényszóróizzók foglalatának kialakítása (retrofit, vagyis a régebbi lámpatestekbe is illeszkedő LED-es lámpák), előbbire pedig azok a látványos átalakítások, amikor egy-egy legendás autó születik újjá korszerű motorral, fékekkel, futóművel, fedélzeti elektronikával.
Az elektromos autózásban a retrofit járművek a mai szleng szerint azok az autók, amelyekben a hagyományos belsőégésű motort és bizonyos segédberendezéseit cserélik le elektromos motorra és az ahhoz csatlakozó műszaki kiegészítőkre, valamint az autó hajtásához szükséges energiát tároló akkumulátorra. Egyelőre viszont, legalábbis Európában, ezek az átalakítások nem arról szólnak, hogy nagy mennyiségben kerüljenek az utakra olcsó elektromos autók. Sokkal inkább arról, hogy érdekes, akár legendás dizájnnal rendelkező klasszikus kocsikból, old- vagy youngtimerekből készüljenek olyan darabok, amelyek így továbbra is megmaradnak gyűjtői érdekességnek, másrészt viszont a nehézkesen kezelhető, zajos, gyenge, szennyező és sok karbantartást igénylő régi motorjuk helyett csendes, nagyon könnyedén használható technikát kapnak, amelyeket akár a legfrekventáltabb nagyvárosok zéró emissziós zónáiban is lehet használni.
Vannak országok Európában, ahol ezeket az átalakításokat még állami támogatás is segíti. Franciaországban például ötezer eurós ösztönző támogatást vehetnek igénybe, akik átalakíttatnak egy belsőégésű személyautót villanyautóvá. Akadnak is szép számmal cégek, amelyek ráálltak ezekre a konverziókra, de a tipikus referenciák nem annyira olcsón megvásárolható, viszonylag fiatal, ma is nagy számban futó kocsikról szólnak (LINK: https://retrofuture-ev.com/en/cars/) , inkább érdekes, ritka klasszikusként már ma is drága spormodellekről, karakteres kiskocsikról, terepjárókról. Nem túl valószínű, hogy ezekkel a látványos, de a mai szériaautók komfortját, biztonságát meg sem közelítő technikai színvonalú retrofit ritkaságokkal a tulajdonosok a mindennapok rutin mobilitási feladatait kívánják ellátni és évi sok tízezer futott kilométert szeretnének emissziómentes módon megoldani.
Ahol az elektromos autóvá alakítás állami támogatása hasznosabban érvényesülhetne, az a kishaszonjárművek piaca. A rövid utakra használt városi áruterítő furgonok, csomagszállító vagy futárkodásra használt kisteherautók szegmense tipikusan az a járműcsoport, amelyeknél a leglátványosabban érzékelhetők az elektromos üzem előnyei. A dugóban ácsorgás, a gyakori elindulás-megállás egy elektromos furgonnál nem jelent durva túlfogyasztást vagy a technika gyors elhasználódását, az üzemanyag-spórolással elérhető haszon jelentős, az átalakított villanyautókra jellemző viszonylag kis hatótáv pedig a napi kis futásteljesítmény miatt nem probléma. Egyelőre úgy tűnik, a CO2-emisszió tényleges csökkentésében és a városi légszennyezés mérséklésében ezek a retrofit járművek lehetnek azok, amelyeknek valóban komoly, érzékelhető hatása lehet Európában.
0/0
Dokumentum