A jó állapotú használt autók árát alapvetően két tényező befolyásolja: mennyi idős a kocsi, illetve hány kilométert mentek már vele. Melyik faktor miért fontos, fontosabb-e az egyik, mint a másik?
Az autógyártók kimondva-kimondatlanul, de meghatározott élettartamra tervezik és gyártják termékeiket. A garanciaidő, jellemzően 3-5 év és 100-150 ezer kilométer az elvárható újszerűség, a kopó-fogyó alkatrészek pótlását és a karbantartást leszámítva gondtalan, hibátlan működés időszaka. A karosszérialemezek átrozsdásodására vállalt 8-12 év jótállás is fontos információ az autó várható élettartamát illetően. Az elektromos autóknál, hibrideknél jellemző 8-10 év, 150-160 ezer kilométeres szavatosság a villamos hajtás fődarabjaira vonatkozóan mutat egy elvárható problémamentes minimum futást. Persze tudjuk azt is, hogy a magyar járműpark átlagéletkora 15 év körüli, tehát a garanciákból való kifutás közel sem jelenti azt, hogy az autó már nem használható tovább akár gazdaságosan.
Általánosan igaz válasz természetesen nincs arra a kérdésre, hogy a sok kilométer vagy a sokéves kor az aggasztóbb-e egy kocsinál. Önmagában egyik adat se mond sokat. Ami a karosszériát illeti, egy tengerparti ország sós párájában télen-nyáron utcán álló autó és egy garázsban tartott, széltől-naptól óvott kocsi festésének, lemezeinek, tömítéseinek öregedése nem egyforma tempóban zajlik. Optikailag és korrózió tekintetében egy idősebb autó is képes lehet jobban megőrizni újkori csillogását, ha vigyáznak rá és egy fiatal kocsi is lehet végletesen elhasznált.
Hasonló a helyzet a futásteljesítményben. Egy városi autóban, amit szinte csak rövid utakra használnak, sokkal gyorsabban kopik szinte minden. A gyakori hidegindítás, a sok hidegen futás sokszorta gyorsabb elhasználódást eredményez magában a motorban, de a városi üzem állandó fékezései-elindulásai, a kisebb átlagsebesség miatt hosszabb autóban töltött idő, a gyakori ki-beszállás minden műszaki egységre, kezelőszervre és még a kényelmi berendezések élettartamára is kihat. Gyakori rövid utakon kilométer-arányosan gyorsan kopik az erőátvitel, az üléskárpit, a kormánymű, a felfüggesztés, de még az ajtózárak, kitámasztó teleszkópok elhasználódása is gyorsabb. (Érdekes kivételt képeznek a taxik, amelyekben a szinte folyamatos üzemmeleg motor meglepően hosszú élettartamokra képes.)
Egy elsősorban autópályázásra, hosszú utak megtételére használt autóban minden lassabban kopik el. Még ha nagy sebességgel halad is a kocsi a sztrádán, a folyamatos üzemi hőmérséklet (ha a kenőanyagokat lelkiismeretesen cserélték) kimondottan kíméli a motor és az erőátvitel elemeit. A kevesebb ki-beszállás, ajtónyitás, a cégautókra jellemző gyakori egyemberes utazás pedig értelemszerűen csökkenti szinte minden alkatrész elhasználódását egy elsősorban városi üzemben használt kocsihoz képest.
Ökölszabály szerint a futásteljesítménnyel vagy életkorral kapcsolatos igényünket annak fényében kell meghatároznunk, hogy milyen hosszú távra és milyen használatra tervezünk a kocsival a továbbiakban. Ha csekély éves futásteljesítmény mellett kellene sok év rendelkezésre állást biztosítania, akkor a fiatal, de akár sokat futott kocsi a jobb választás. (Természetesen csak akkor, ha az állapotfelmérés azt mutatja, hogy az a sok kilométer megfelelő karbantartás mellett került be a kocsiba.) Ha viszont rövid idő alatt tervezünk sokat menni a kocsival, egy öregebb, de ezidáig kevés kilométert begyűjtött autó lehet a praktikus, ami ha külsőleg kicsit ütött-kopottan is, de műszaki tartalmát tekintve friss állapotban lesz társunk, amíg a technika hozzá nem öregszik a külcsínhez.
0/0
Dokumentum