Fordulatos párbaj zajlik az autóiparban az autózás pionír korszaka óta: a szikragyújtású benzines vagy az öngyulladással belobbanó gázolajos belsőégésű motor a jobb az autók mozgatására? Műszaki és gazdasági tényezők egyaránt rángatták a közvéleményt ide-oda az elmúlt évtizedek során.
Az alapvető különbségek tulajdonképpen máig megmaradtak; pörgősebb, csendesebb, szebb orgánumú és jobb illatú a benzinmotor, takarékosabb, nyomatékosabb és műszakilag robusztusabb, tartósabb a dízel. Ezek mellett ugyanakkor hol technológiai újítások, hol olajválságok vagy épp gazdasági fellendülések befolyásolták, finomították az autóvásárlók döntéseit.
Az újautó-piacon jelenleg egyértelműen a benzines technológiának lejt a pálya. A kis lökettérfogatú, turbófeltöltős, közvetlen benzinbefecskendezéses, teljesen változó szelepvezérléses benzinmotorok megjelenése elsőként a kisautó-kategóriában tette feleslegessé a nehezebb, lomhább és (legalábbis papíron) már csak alig takarékosabb, viszont drágább dízeleket, de aztán a downsizing-jelenséggel a kis benzinmotorok nagyobb autókba is bekerültek. Ma már senki nem mosolyogja meg a háromhengeres, egyliteres motoros Skoda Octaviát, vagy akár az ugyanilyen benzinmotorral szerelt Ford Mondeót. A dízelek fejlesztésének tere időközben beszűkült: nem nagyon látszanak olyan innovációk, amelyek új lendületet adhatnának a gázolajos technikának.
Az alapvető előny, a dízelmotor eleve jobb hatásfoka már csak a nagyon nehéz vagy nagyon rossz légellenállású kocsiknál érvényesül igazán: terepjáróknál, szabadidő-autóknál. Egy Mercedes G-osztály, egy Nissan X-Trail vagy akár csak egy Dacia Duster ma is jelentősen többet fogyaszt azonos használat mellett benzinmotorral, mint azonos teljesítményű dízellel. Viszont a dízel tragédiája, hogy e kategóriák fő piacain hagyományosan nem nagy érték az alacsony fogyasztás és nincs is kultúrája a dízelmotornak. Amerikának, Kínának nem kell a dízel, az egyre kevésbé hangsúlyos európai piacra pedig egyre kevésbé éri meg dízelt fejleszteni. Ráadásul a politika is mintha szemforgatva ráébredt volna az utóbbi egy-két évben arra, amit azért igazából mindig is tudtunk: a dízel kormol és magas a NOx-kibocsátása, vagyis városi forgalomban hiába takarékosabb, az egészséget jobban károsítja. Na és persze ott voltak az emlékezetes dízelbotrányok, amelyek tovább rontottak a dízelek PR-jén. Kicsit ciki lett az utóbbi időben dízellel járni.
Néhány márka, modell kínálatából már el is tűnt a dízelmotor. Az új Porsche Cayenne és Macan (két nagy testű, nagy tömegű szabadidőautó) már nem is rendelhető dízellel, pedig ezek tipikusan olyan autók, amelyeket korábban Európában pont a szomjasabb benzinmotorral volt nehezebb eladni. De a Skoda Fabia új generációjához sincs már dízelmotor, a kocsit kizárólag háromhengeres, egyliteres benzinessel lehet megvenni.
Na de mi a helyzet a használtautó-piacon? Megéri most használt dízelt venni? Igen is meg nem is. A kereskedőknél eléggé bennszorultak a dízelautók, főleg a nyugat-európai piacokon, ahol nem csak a PR a probléma, hanem egyre több városban is korlátozni kezdték a dízelmotoros autók közlekedését. Ez a hatás érezhetően nyomja lefelé az árakat és bővíti a kínálatot a dízel javára. Pillanatnyilag a kurrens modelleknél nehéz jó állapotú és jó árú benzinmotoros példányt kifogni, dízelből viszont hihetetlenül széles a választék.
Ha félretesszük az egészségkárosítással kapcsolatos erkölcsi aggályokat és nem törődünk a '80-as évek óta Európában egészen mostanáig töretlenül éljenzett dízelek „rossz sajtójával”, azt mondhatjuk, ha ma valaki néhány év intenzív használatra keres hazai futásra viszonylag fiatal használt autót, jól járhat egy keveset futott, megkímélt dízellel. Egyelőre nincs kilátásban bármiféle hazai korlátozás a dízelekkel szemben (az Euro-5, Euro-6-os kocsikkal kapcsolatban pedig még Nyugat-Európában is csak kevés városban esik szó ilyesmiről). A dízeleknél megszokott ritka, de akkor magas fődarab-csere vagy -felújítási költségek persze nem lettek alacsonyabbak, egy kettős tömegű lendkerék-csere, egy magasnyomású üzemanyag-rendszer-javítás vagy egy turbófelújítás ma is komoly pénz a dízeleknél. Viszont időközben főleg drágább, nagyobb autóknál a benzines technika is hasonlóan komplikálttá vált, ott is általános a feltöltés és a bonyolult, tehát baj esetén drágábban javítható benzinellátó- és kipufogó-rendszer.
Magas futásteljesítmény, hosszú távú használat, nagy tömegű, nagy testű autó esetén tehát mi a magyar piacon 2019-ben sem félnénk a dízeltől. Arra viszont mindenképpen érdemes felkészülni, hogy a majdani eladás idején, 3-5-10 év múlva a benzineshez képest ezek a kocsik alighanem arányosan még olcsóbbak lesznek a kortárs benzinesekhez képest. És valószínűleg a dízel is, a benzines is nehezebben lesz eladható, mint ma, hiszen az ősi vitát hosszú távon bizonyosan értelmetlenné teszi az elektromos mobilitás térnyerése.
0/0
Dokumentum