A hivatalosan is oldtimerré minősíthető autók harmincéves korhatárába immár egy egész csomó olyan modell is becsúszik, amelyekre ma is frissnek ható formájuk vagy fejlett technikájuk miatt nagyon nehéz veteránként tekinteni.
Amikor beköszöntött a műanyaglökhárítós korszak az autóiparban, valamikor a '70-es évek derekán; amikor általánossá vált az elektronika a motorvezérlésben és a műszerfalon egyaránt (talán a '80-as évek közepére-végére) vagy amikor a karosszériába végképp beolvadtak a lökhárítók és a fényszóróburák (a '90-es évekre), még hatalmas volt a kontraszt az akkori új és az akkori harmincéves veterán autók között. Ha viszont ma tekintünk vissza a harminc évvel ezelőtti új modellekre, olyan kocsikat is láthatunk, amelyek minimálisan korszerűsített három évtizedes formájukkal és több-kevesebb technikai frissítéssel akár ma is kigördülhetnének egy autógyár kapuján, mint új autók. 1992-ben gyakorlatilag az összes 1962-es autó brutálisan elavult, valóban múzeumba való tárgynak látszott. 2022-ben visszanézve az 1992-es újdonságokra már korántsem ilyen kontrasztos a kép.
1992-ben adta ki az akkor még önálló (később a Mercedeshez majd a Fiathoz csatlakozott, ma a Stellantis konszern részét képező) Chrysler a Concorde modellt, amit Dodge brand alatt Intrepid, Eagle márka alatt Vision néven is árultak. A minden szegleténél legömbölyített, még a kortárs Ford Taurusénál is avantgárdabb forma nagyon új volt a Chrysler akkori vevőkörének. A Concorde-hoz alapáron járt két légzsák; ugyan még csak felárért, de már kapható volt hozzá blokkolásgátló is, amihez később a mai ESP őse, a kipörgésgátló elektronika is csatlakozott az extralistán. A 3,5 literes V6-os motor (amely az első eleve hathengeresnek fejlesztett, nem V8-ból kurtított Chrysler-V6 volt) egy full-size amerikai kocsiban maga volt a downsizing, de a több mint ötméteres autó alig másfél tonnás tömege is komoly technikai korszerűsítések eredménye.
Japánban 1992-ben kezdte el gyártani a Subaru az első Imprezát. A kockaforma előd, a Leone után ez a gömbölyded, ajtóba süllyesztett kilincsű, burkolt hűtőjű kompakt autó szinte UFO-nak tűnik. A 16 szelepes, benzinbefecskendezéses boxermotorok is nagy ugrást jelentettek a gyártó korábbi motorkonstrukcióihoz képest.
Harminc éve kezdte gyártani a Ford a Mondeo modellt, aminek már a neve is azt mutatta: a gyártó világautónak szánja a modellt. Az első generációs Mondeo keskeny fényszórós, integrált lökhárítós karosszériája, a vezető köré ívelt műszerfala, szépen formázott ülései nem keltik veteránautó képzetét. Pedig a Ford Mondeo tényleges szolgálati ideje már valóban lejárt: a gyártó bejelentett, hogy az európai és az amerikai piacon már nem mutatja be az aktuális, ötödik generációs modellt. (Kínában igen: itt még nem vezetik ki a piacról a középkategóriás Ford szedánt, az új Mondeo helyi gyártásban már készül is.)
A szintén 1992-ben gyártásba került Renault Twingo annyira innovatív, a kisautók addigi koncepciójával radikálisan szakító miniegyterű, hogy képtelen megöregedni. Az első széria '60-as évekre visszavezethető eredetű motorja ugyan már akkor is elavultnak számított, az extralistáról pedig hosszú ideig hiányoztak a legtriviálisabb kényelmi és biztonsági berendezések is, az ős-Twingót mégis örökké fiatalon tartja egyedi bohém dizájnja, praktikuma és vidámsága. Nagyon nehéz ezt a kis Renault-t OT-s rendszámmal elképzelni, pedig az első legyártott példányokra az idei évtől már elvileg meg lehet szerezni a veteránrendszámot.
0/0
Dokumentum