Van vásárló, aki eleve egy bizonyos számára kedves színt keres, amikor autóvadászatra indul. Van, aki a feltűnésmentes színeket kedveli, van, akinek az a fontos, hogy eladásnál ne legyen gond a színnel. És persze van, akinek teljesen mindegy, fekete, fehér vagy piros, ha az állapot kifogástalan. A szín elsősorban természetesen ízlés kérdése, de azért van pár tudnivaló ezzel a tényezővel kapcsolatban is, amikkel jó tisztában lenni az autóvásárlás folyamatában.
Ha praktikussági alapon közelítünk az autó színének kérdéséhez, az ezüstmetál, bézs metál árnyalatok verhetetlenek. Ezeken látszik meg legkevésbé a szennyeződés, a por, a vízkőfolt, a bogármaradékok. A kor is ezeket viseli meg legkevésbé, ezek a színek szépen öregszenek és a kisebb karcok, horzsolások is szinte láthatatlanul bele tudnak simulni a fémes alapárnyalatba. A fehér is sokáig megőrzi optikai frissességét, viszont a feketén nagyon meglátszik minden, a piszok is, a sérülések is. Rossz hír a piros autók kedvelőinek, hogy az öregebb piros kocsik nem csak látszólag fakóbbak, megviseltebbek, mint a többi. A piros szín optikai sajátosságai miatt ténylegesen érzékenyebb a napsugárzásra, mint a többi; ez megfigyelhető abban is, hogy a kirakatban éveket eltöltő posztereken, plakátokon a piros szín halványul el leggyorsabban. A nyári forróságban a világos színek előnye a lassabb és kevésbé intenzív felmelegedés; tűző napon egy fehér kocsiban több fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, mint egy feketében, a fekete karosszéria felülete akár 15-20 fokkal is forróbb ilyenkor, mint a fehér.
A kötelező országúti világítás bevezetése részben megszüntetett egy korábban nagyon fontos különbséget az autók között: az eltérő észlelhetőséget. Ennek ellenére a szín jelentősége baleseti statisztikákban ma is érzékelhető. Egy piros autó erősebb kontrasztban áll a tipikus országúti környezettel, mint egy szürke, kék, zöld, akár fehér, ezért már messzebbről észre lehet venni, ha közeledik. Ez az előny viszont szürkületben megszűnik: sötétben már a fehér és sárga kocsi az, amit a legkönnyebb észrevenni. Az éjszaka történt balesetekben pedig kiemelkedően magas a fekete autók aránya.
A selyemfényű vagy matt festés divatja néhány év óta töretlen, de fontos tudni, hogy ezek a felületkezelések érzékenyek, nehezen tisztíthatók és komplikáltan, drágán javíthatók. A gépi mosás is erősen ellenjavallott ezeknél a kocsiknál. Ritkán használt hobbiautóknál, különlegességeknél persze van létjogosultsága az izgalmas matt megjelenésnek, de a napi használatra szánt kocsi tulajdonosának sok bosszúsága lesz vele. Az utólagos fóliázással más a helyzet: ez is gyorsan kopik, használódik, de legalább a javítás vagy az újrafóliázás a karosszéria struktúráját nem rontja, az autó értékét nem befolyásolja.
Van néhány márka, modell, amelyeknél különös jelentősége van bizonyos árnyalatoknak. A "piros Jaguar" az autós szubkultúra ízlésvilágát, stílusbéli sajátosságait ismerők számára közmondásosan hátborzongató jelenség, ugyanakkor a klasszikus British Racing Green sötétzöld határozottan képes emelni egy Jaguar vagy szinte bármely más brit modell értékét. Egy Subarunál vagy Fordnál a ralisportból ismert sötétkék, egy Fiatnál a Ferrari-piroshoz közeli árnyalatok jelentenek többletértéket az átlagos színekhez képest.
Eladhatóság szempontjából ökölszabály szerint a fekete-fehér-ezüst az, amivel nem lehet hibázni, de nőiesebb jellegű kiskocsiknál a piros is mindig keresett (persze csak ha nem fakult, nem kopott a fénye). Az extrém árnyalatok sokszor nehezebben eladhatók, de ezeknek is van egy fontos előnyük: a feltűnő színű, a forgalomban könnyen kiszúrható autókat nem annyira kedvelik az autótolvajok. Érdekes kettőssége a ritka színeknek, hogy ha nehezebben is lehet megtalálni rájuk a vevőt, eladási áruk magasabb lehet, mint az átlagosabb színű példányoknak. Ezt a jelenséget amerikai statisztikák is alátámasztják. A legdrágább színű kocsi az USA használtautó-piacán a sárga, mert kevés sárga kocsi van, de aki ilyet akar venni, az átlagosnál több pénzt hajlandó fizetni érte.
0/0
Dokumentum