Általában az egyes modellek termékéletciklusának felénél végzi el a gyártó a típuson az úgynevezett ráncfelvarrást, faceliftet vagy modellfrissítést. Van ennek a változásnak jelentősége később, a használtpiacon?
A facelift legfontosabb célja a gyártók részéről, hogy ismét kvázi új modellként pozícionálhassák újra az adott típust a piacon, ezzel egy újabb értékesítési felfutást érhessenek el és meghosszabbítsák a modell termékéletgörbéjét. Az autóipar és autópiac másfél évszázados történelmének tapasztalatai alapján a marketingszakemberek mára azt az ökölszabályt alakították ki, hogy az európai piacon egy általánosan jellemző 7-8 éves modellciklusban a kezdeti piaci siker lecsengésésétől függően a harmadik-negyedik év táján érdemes megejteni ezt a ráncfelvarrást. Így az eladási adatok görbéje egy kétpúpú teve (elöl nagyobb, hátul kisebb az a púp) formáját veszi fel, a teljes eladási darabszám pedig így lesz a lehető legnagyobb.
A modellfrissítés részben kisebb külső változtatásokból, néhány, a gyártásban könnyen kicserélhető elem (fényszórók, lökhárítók) divatosabbá, frissebbé rajzolásából áll, ez szinte mindig kötelező eleme a faceliftnek, ahogy néhány új szín, új keréktárcsadizájn bemutatása is. Ehhez társulhat a motorválaszték enyhe átalakítása; a nem jól fogyó motorok, váltók elhagyása és a vállalatnál időközben elkészült új fejlesztésű fődarabok beillesztése a katalógusba. A facelifthez gyakran kötődik új modellváltozatok kiadása, illetve kisebb-nagyobb fejlesztések bevezetése a típusnál a biztonsági, világítási vagy infotainment rendszerek tekintetében. Az utastérben a minőségérzet javítása, a prémium hangulatra való erősebb törekvés tipikus kísérője a ráncfelvarrásoknak.
A fiatal használt autóknál még jól érzékelhető árelőnye (vevői szempontból árhátránya) van a facelift utáni évjáratoknak. Akár az azonos évben gyártott kocsik között is látványosan drágábbak a fiatalabbnak látszó ráncfelvarrott példányok, a frissebb megjelenés komoly futásteljesítménybéli hátrányt is képes ellensúlyozni. Az idő teltével ez az előny megkopik. Ha már egy-két újabb generáció is követte az immár 8-10-15 éves autót, árképzés szempontjából egyre kevésbé számít, hogy facelift előtti vagy utáni kocsiról van szó.
Akad a használtpiacon néhány, különösen sok típushibával, gyermekbetegséggel piacra került modell, melyek esetében kimondottan javallott a ráncfelvarrás utáni kocsikat keresni. Rozsdásodási hajlam, megbízhatatlan elektronikai rendszer, rossz motorkonstrukció: ezeket a problémákat a gyártók sokszor csak olyan nagyszabású gyártástechnológiai változtatásokkal tudják hatékonyan kezelni, amit összekötnek egy teljes modellfrissítéssel. Az is előfordul viszont, hogy a frissítés után az autó technikája a szebb katalógusértékek elérése érdekében kihegyezettebbé, feszítettebbé válik. Aki a tartósságot tartja szem előtt, ilyenkor jobban járhat, ha a széria elején készült, papíron kissé gyengébb változatot keresi.
A faceliftes autók esztétikailag nem mindig sikerülnek jobban, mint az eredeti verzió. Főleg az olasz és francia modelleknél, gyakran a sportautóknál jellemző, hogy a nagyon átgondolt, egységes, kerek eredeti dizájnon az új fényszóró, az agresszívabb hűtőmaszk, az erőszakosabbra igazított lökhárító csak rontani tud. Ezek az elhibázott ráncfelvarrások hosszabb időtávon, a youngtimerség küszöbére érkező, kiemelkedően szép kocsiknál képesek extra értéket adni a használtpiacon a kora, facelift előtti modelleknek. Gyakori jelenség ez az Alfa Romeónál, Fiatnál, Peugeot-nál és olyan márkáknál, amelyek lelkes rajongótáborral rendelkeznek.
0/0
Dokumentum