A motorolaj cseréjének ideális gyakorisága ősrégi hitvita az autósok körében. Ezzel nem is lenne baj, ha legalább az autógyártók karbantartási előírásában meg lehetne bízni. De sajnos ez nem igazán lehetséges, amióta a gyártóknál marketing-kérdéssé vált ez a paraméter. A múlt század végefelé a korábban általános 10.000 kilométer a benzineseknél és az 5(!)-7500 kilométer a dízeleknél elkezdett felkúszni 15, 20, 30, extrém esetekben akár 50 ezer kilométerre is. Hogyan lehetséges ez? Ennyivel jobbak lettek a motorok? Ennyivel tartósabbak az olajok?
Szó se róla, egy korszerű benzin- vagy dízelmotor jóval kevésbé "koszolja" az olajat, mint egy régebbi darab. És persze az kenőanyagokkal is sokat kísérleteztek az olajipari cégek, adalékolással, a homogén minőséget biztosító szintetikus gyártástechnológiával jobban tervezhető élettartamú olajokat tudnak előállítani, mint az ásványolajos hőskorban. De a fizika nemigen változott. A motorolaj továbbra is szennyeződik a használat során, szerkezete pedig folyamatosan változik, kenőképessége romlik a motorban elszenvedett hőmérséklet-változások, mechanikai hatások miatt.
Az autógyártók érdeke elsősorban az, hogy a kocsi motorja hiba nélkül kiszolgálja a garanciaidőt vagy a vállalt szavatosság alatt lefutott kilométereket. Hogy használtan, másod- harmadkézben mi lesz a motorral, már kevésbé érdekli őket. Igaz ugyan, hogy a megbízhatósági statisztikák nagyban befolyásolják az autóvásárlásokat, de ami a cégeket leginkább érdekli, az az újautó-vásárlás, amiben viszont a legnagyobb ügyfeleket, a flottavásárlókat az úgynevezett TCO, a birtoklás ideje alatti teljes költség értéke vezérli. Márpedig a kevesebb karbantartás, ritkább olajcsere kisebb költséget jelent. Tehát elég, ha egy új autó motorja nagy biztonsággal leszolgálja azt a 100-150-200 ezer kilométert, amire a garancia szól - minél kevesebb olajcserével. Hogy utána mi lesz, az már nem az autógyártó és jellemzően nem az első tulajdonos gondja.
Jobban járunk tehát, ha a gyártói előírások helyett a szervizekre, sőt: a kenőanyag-problémák miatt kimúlt motorokkal utoljára találkozó bontósokra hallgatunk. Ők pedig szinte egybehangzóan azt javasolják, hogy a kellő gyakoriságú, általában 10.000 kilométeres (de egyes motoroknál akár még gyakoribb) olajcserével látványosan meg lehet nyújtani a motorok élettartamát.
Különösen fontos a kellően gyakori (tehát nem a gyár által előírt, hanem a tapasztalatok alapján szükséges gyakoriságú) olajcsere az extrém terhelés alatt használt autók motorjánál. Ez az extrém terhelés nem a gyakori üzemet vagy az autópálya-használatot jelenti, hanem éppen ellenkezőleg! A hosszú, egyenletes terheléssel megtett sztrádázásokkal vagy akár a soha ki nem hűlő, mindig üzemmeleg motor mellett lenyomott taxizással begyűjtött városi kilométerek sokkal-sokkal kevésbé használják el az olajat, mint a gyakori hidegindítás, a rövid utak, a hidegen kapott nagy terhelések.
Általános szabályt nem lehet megfogalmazni az optimális olajcsere-intervallumra, de autóvásárlás után a megfelelő szervizperiódus megállapítása mindenképp megér egy konzultációt egy megbízható szerelővel vagy bontóssal. Ők igencsak figyelemreméltó történetekkel tudják alátámasztani az előírtnál gyakoribb olajcsere hasznosságát. Sőt: gyakran mutatni is tudnak olyan új, korszerű motorokat, amelyeken akár milliós nagyságrendű kárt okoz 150, 100, extrém esetekben még kevesebb ezer kilométer alatt az, hogy az autó használata és az átlagra kiszámolt, előírt olajcsere-intervallum mégsem passzolt össze az adott példány esetében.
0/0
Dokumentum