Ugyanakkor viszont nyilvánvaló, hogy az autókereskedők nem szívjóságból veszik át tőlünk régi kocsink gondját-baját. Ők ezen is keresni akarnak, a beszámított autó (még a bontásra értékesíthető valódi roncsautó is) olyan áru a számukra, amely nem költséget, hanem további profitot kell, hogy jelentsen kereskedelmi ügyleteik során. Az a profit pedig nem másból fog származni, mint abból a veszteségből, amit mi szenvedünk el, amikor reális értéke alatt számíttatjuk be náluk az autónkat – ahelyett, hogy mi magunk értékesítenénk.
Az persze vitathatatlan, hogy az autó személyes eladása azok számára, akik ezzel nem hivatásszerűen foglalkoznak, nyűg. Fotózni kell, mindenféle idegenekkel kell telefonon vagy emailben beszélgetni, komolytalan érdeklődőket kell komolyan venni. Sőt: manapság arra is figyelni kell, hogy milyen felkészültséggel és hol találkozunk azzal a vevővel, aki akár mindenféle rossz szándéktól vezérelve ígér fűt-fát a telefonba. Sajnos egyre gyakrabban hallunk sztorikat, melyben az eladót az érdeklődő a próbaúton erőszakos módszerekkel próbálja rávenni (többedmagával) az ár csökkentésére, vagy később, az eladás után térnek vissza koholt szavatossági kártérítési igénnyel.
Bármennyire is tartunk a személyes eladástól, bármennyire is sietnénk a régi kocsi újabbra váltásával, pár dolgot akkor is érdemes megpróbálni, ha nem vagyunk rutinos autókereskedők, ha se kedvünk, se időnk, se energiánk nincs arra, hogy ismeretlen érdeklődőkkel bajlódjunk akár hosszú heteken át pár tíz vagy akár pár százezer bizonytalan forintért.
1, Először is alaposan tájékozódjunk az autónk értékéről és a beszámítás feltételeiről! Egy-két gyors keresés az interneten az autónkhoz hasonló korú, futású eladó kocsik között és máris tisztábban látjuk, mennyit is ér a tulajdonunk valójában. És azt is érdemes kinyomozni, mekkora kedvezményt adna az eladó, ha nem beszámítással, hanem anélkül vennénk meg a kocsit! Lehetséges, hogy a beszámítással való kecsegtetés csak üres reklámfogás és a gyanúsan jó beszámítási ár valójában csak abból az alapkedvezményből származik, amit amúgy is megkapnánk az autóra. (Számos márka üzletpolitikájának része az irreálisan magas katalógus-ár, amit szinte automatikusan adott kedvezményekkel mérsékelnek elfogadható szintre az érdeklődők számára az autószalonokban.)
2, Legalább az ismerősök, rokonok körében kérdezzünk körbe: nem kell-e valakinek a kocsink! Egy facebook-poszt, egy köremail nem kerül semmibe, az pedig jó érzés, ha az autókereskedő hasznát inkább megosztjuk valakivel, akit ismerünk. És az is jó érzés, ha kötődtünk az autónkhoz érzelmileg, hogy közel marad hozzánk azután is, hogy már nem mi járunk vele.
3, Cetli az ablakba legalább pár napra! Egy nyomtatott A4-es papír és pár celluxcsík: lehet, hogy ennyi elég is lesz ahhoz, hogy gyorsan és jó áron eladjuk a kocsit. Az interneten árult hasonló autók tömegében elvész a mi egyszem hirdetésünk, de ha az alapvető információkat az eladási szándékról (ár, futásteljesítmény, kor, pontos típus- és felszereltség-megjelölés, no és persze egy emailcím vagy telefonszám) ott, rögtön, impulzusszerűen megkapja a háromdimenziós, körbejárható autóról az, aki épp kocsit keres, könnyen dönthet úgy, hogy nem keresgél tovább.
4, Egy hirdetési kört az interneten is érdemes lefutni, mielőtt beszámíttatnánk a kocsit. A legnagyobb hirdetőoldalakon (például itt, a netriskauto.hu-n is) teljesen ingyenes a hirdetés feladása, a hirdetés kezelése pedig rugalmas – csak rajtunk áll, hogy melyik percben módosítunk az áron, hogy milyen elérhetőséget adunk meg, vagy hogy mégis levesszük a hirdetést, ha nagyon nem tudunk dűlőre jutni az érdeklődőkkel.