A bőrkárpitozás egy autóban egyfelől hagyományosan a luxus, a prémium hangulat tipikus kifejeződése, másfelől viszont eredeti, ősi formájában nagyon is praktikus dolog. Hiszen a teli bőr könnyen tisztítható, tisztán tartható felületeket jelent a nedves szennyeződést egy pillanat alatt örökre beszívó textillel szemben. (Ezt a szuperképességet aztán az idők során a gyártók ügyesen felülírták például a szellőztetett ülések lyuggatott bőrhuzatával, amin a nedvesség nem csak a szivacs alapot itathatja át, hanem még elektromos berendezéseket is tönkretehet.)
Egy másik fontos változás volt az idők során a "bőr" fogalmának kibővülése, átértékelődése. Régen a bőrkárpit egy autóülésen azt jelentette, hogy a tehénről lehúzott anyag megfelelően kiszabva a székre került. Ma már az ilyen teli bőrkárpit a legritkább dolog az autóiparban. Jó eséllyel akkor is valami bőrpótló dologról van szó, ha akár a hivatalos katalógusban is valamilyen bőrként szerepel az üléseket bevonó anyag.
A klasszikus "műbőr" nem más, mint lágyított PVC. Semmi köze a bőrhöz, ez egy vegyipari termék. A "textilbőr"-ről már sokan azt gondolják, hogy van valamilyen kapcsolódási pontja a biológiához, de még mindig nem: ez a kárpitanyag poliuretán habból készült műanyag, textil-alapra ragasztva. Megtévesztően bőrszerű hatású is lehet, viszont az idő múlásával egészen máshogy öregszik, mint a valódi bőr. Gyakran használt bőrpótló anyag a rostbőr, amely az EU előírásai szerint legalább 50%-ban valódi bőrt tartalmaz. Ez a bőralapanyag persze nem a szarvasmarha vastag, tartós, teli bőre, hanem ledarált bőrmaradék, amelyet szintén textilalapra dolgozva alakítanak kárpitanyaggá. Egy jól sikerült rostbőr a bőrkárpitok jellegzetes illatát is képes produkálni.
A legdrágább luxusautók kivételével ma már gyakorlatilag semmilyen autó nem készül teljes bőrkárpittal. A nagyobb felületek, az ülőlap, a háttámla talán igazi bőrlapjait a széleknél még prémiumautóknál is jóval olcsóbb textilbőrrel vagy rostbőrrel dolgozzák össze, a gyártási költségek csökkentése érdekében.
Autóvásárlás során tehát azt érdemes legelőször tisztázni, hogy a "bőrkárpit", amivel a kocsit hirdetik, valójában micsoda. Ha valamilyen pótlék, tisztában kell lenni azzal, hogy az anyag nem lesz olyan tartós, mint a bőr, repedezései, hibái megmaradnak, kezelésük a klasszikus bőrápolókkal pedig valójában felesleges. Vigyázni persze ezekre is lehet, de a kopásuk vissza nem fordítható folyamat. A valódi bőr viszont többször felújítható, gondos ápolással akár az autó egyik legtartósabb része lehet. A repedezett, de kihasadásoktól mentes bőrkárpit profi felújító műhelyekben sokszor még csodálatosan újszerű, gyönyörű állapotúvá varázsolható - persze nem ingyen.
Aki egy bőrüléses autóval hosszabb távon szeretne együtt élni és igényes járműve belsejének állapotára, mindenképpen vigye el a kocsit vásárlás után egy felkészült autókozmetikushoz konzultációra azzal kapcsolatban, hogy mivel érdemes tisztítani, kezelni a kárpitozást. A valódi bőrt és a bőrpótló anyagokat is gyorsan le lehet rontani nem megfelelő kezeléssel, káros anyagok használatával!
Olasz autókban gyakori bőrpótló, hasítottbőr-szerű anyag az alcantara. Tetőkárpitokon, A-oszlop-burkolatokon tartós, kellemes tapintású holmi, üléskárpitnak viszont nem a legszerencsésebb, mert idővel kibolyhosodik, szöszösödik. A bolyhokat egy-két alkalommal óvatos borotválással eltávolítva az eredeti állapothoz hasonló látványt, érzést teremthetünk, de utána az elkopott kárpitanyaggal már nincs mit kezdeni.
A sima, klasszikus bőrkárpitozás jellegzetessége, hogy télen indulás után nagyon kellemetlen tud lenni az a pár perc, amíg a bőr át nem melegszik. A valódi bőrkárpit egy viszonylag modern, korszerű autóban akkor az igazi, ha ülésfűtés is társul hozzá. Különben hideg időben nagyon fogjuk bánni, hogy nem elégedtünk meg a kevésbé látványos és kellemes tapintású, viszont melegebb textillel!
0/0
Dokumentum