A használtautó-hirdetések között gyakran felbukkannak szinte új, fél-egyéves autók azzal a megjegyzéssel, hogy bemutatóautóként vagy tesztautóként használták őket. Minél fiatalabb egy ilyen kocsi, annál vonzóbb az újonnani árhoz képest jellemzően látványosan nyomott ár – de vajon milyen állapotban lehet egy autó, amit azzal a céllal hajtott boldog-boldogtalan hónapokon át, hogy mindazt kipróbálja a kocsival, amit aztán a saját autójával majd úgyse mer megtenni?
Tapasztalataink szerint a demóautók elhasználtságának mértéke erősen arányos a kocsi sportosságával. Ha egy GTI, RS, Type-R vagy hasonló jelzésű sportváltozatot vagy kimondottan sportos karakterű, élvezetes vezethetőségű kocsikat visznek el tesztre az érdeklődődők, vagy a legnagyobb gyilkosok, az autós szakújságírók, ott bizony kap szegény kocsi hideget-meleget rendesen. Ezeknél az autóknál a fék, a kuplung, a váltó hihetetlen sebességgel képes elhasználódni. A terhelés mértékét jelzi, hogy ezeknél a kocsiknál nem ritka egy éven belül akár a többszöri gumigarnitúra-csere sem (főleg a hajtott tengelyen). Márpedig ha ezeket a kopó-fogyó elemeket ki is cseréli a kocsit végül értékesítésre átvevő márkakereskedés eladás előtt, az extrém terhelések értelemszerűen befolyásolják a többi alkatrész élettartamát is.
Nem csak az intenzív használat, hanem a kisebb-nagyobb törés sem ritka ezeknél a kocsiknál. A járdaszegélynek csapott kerék, kisebb-nagyobb „nem-adta-ki” jellegű sérülések, a lökhárító-patentek törései, az alsó takaróelemek szakadásai mindennaposak. A javítások persze minden esetben profi, gyári technológiával történnek, de azért egy sérült autó mégiscsak sérült autó, hiába ragyog eladáskor ismét úgy, mint újkorában.
Terepjáróknál, SUV-oknál pedig gyakran olyan helyekre is eljutnak ezek a szerencsétlen sorsra ítélt járművek, ahová egy igazi tulajdonos akkor sem merné bevinni őket, ha a tévéreklámokból, reklámfotókból az sugárzik: ez bizony mindenütt elmegy. Hiszen az újságíróknak pont az a dolguk, hogy igazolják a hirdetésekben állítottakat és tényleg megnézik, hogy valóban elmegy-e az a szabadidőautó térdig érő sárban is. Márpedig egy-két alapos terepezés nem csak a futóművet és az erőátvitelt viseli meg, hanem a résekbe, üregekbe jutó vízzel-sárral a korróziós folyamatokat is felgyorsítja.
A polgáribb, egyszerűbb, ha tetszik: unalmasabb autók természetesen kevesebb veszélynek vannak kitéve a tesztek során, de a kézről kézre adott kocsik azért így is máshogy kopnak, mint egy egygazdás, megbecsült autó. A tesztpilóták gyengébb motort is erőltető nehéz lába azért ezeket is megterheli, a gyakori gyors gépi mosások visszaadás előtt karcolják, koptatják a fényezést. A legjobb szívvel azokat a sajtós tesztautókat ajánlhatjuk, amelyek már technikájukból fakadóan érzéketlenek a kíméletlen bánásmódra. Atkinson-ciklusú, megölhetetlen benzinmotorral szerelt hibrideket, szívó benzinmotoros kocsikat, az egyes motortípusok leggyengébb, legkevésbé kihegyezett változatait, a nyugodt, békés karakterű túraautókat, családi kocsikat.
Más a helyzet a kereskedésekben lévő bemutatóautókkal. Ezeket gyakran kísérővel adják ki próbautakra, vagy ha hosszabb tesztre, esetleg csereautóként is adják ki őket, már eleve a kölcsönadás feltételei sokkal szigorúbbak annál, mint ahogy a sajtós kocsikat engedik el az újságírókkal. Ezeknél az autóknál nem nagy a vásárlás kockázata, de figyelni kell az árra. Nem elég, ha a hasonlóan felszerelt teljesen új modell listaárához képest tűnik jónak a fél-egyéves demóautó ára, utána kell járni, mennyit lehetne lealkudni a teljesen új modellből, illetve érdemes feltérképezni, nem modellváltás előtt álló kocsiról van-e szó, ami már csak a készletet nyomja a kereskedőnél és egyszerűen azért kell eladniuk, mert bemutató autóként már nem sokáig vehetnék hasznát.
0/0
Dokumentum