Az új felületen ingyenesen hirdethetnek a cég lakossági és üzleti partnerei is Még mindig iszonyatosan pörög a használtautó-import. Az elmúlt hat évben, gyakorlatilag a 2008-as válságból való kilábalás óta az elmúlt negyedévben csökkent először a behozott autók száma, de még így is több mint tizenháromezer használt autó érkezik havonta átlagosan az országba. A behozott kocsik java része továbbértékesítésre kerül, hivatalos és nem annyira hivatalos utakon egyaránt.
A NAV pár napja jelentett be egy nagy fogást: 1,3 milliárd forintos adóbevételtől fosztotta meg az államot pár ügyes ember, akik 42 cégből álló hálózatban bűvészkedtek az ÁFÁ-val és egyéb, az autóátírással kapcsolatos költségekkel. És itt legalább még voltak cégek! Szintén a NAV kezdett az idén átfogó akcióba azoknak a használtautó-importőröknek a leleplezésére, akik a behozott kocsikat a kinti eladó adataival kitöltött, de már itthon készült adásvételi szerződéssel íratják a hazai „első tulajdonos” nevére, így az állam számára láthatatlanul űzik az ipart. A kocsit közvetlenül a vevő nevére íratva az ügyletben gyakorlatilag hivatalosan nem is szerepelnek, a behozatalért és az ügyintézésért kapott pénz a vevő zsebéből egyenesen az övékébe vándorol.
Magyarországon, ahol az adóelkerülés eleve nemzeti sport, sok magyar autóvásárló vélekedik úgy, hogy nincs ezzel az egésszel semmi baj. Hiszen így Állam bácsi legalább nem húz sápot az ő autóvásárlásából, a német Passat vagy a holland 320-as BMW pedig az ügylet végén így is teljesen hivatalosan az ő nevére kerül. Mindenki jól jár, nem?
Nem biztos. Vajon egy ilyen „kereskedő” mennyire ügyel arra, hogy milyen a behozott autók műszaki állapota? Hogy a kocsi szerviz-előéletének dokumentációja mennyire hiteles? Hogy az esetleges korábbi sérüléseket mennyire szakszerűen javították? Vajon ha kiderül pár száz boldog kilométer után, hogy valami nagy, eltitkolt baj van a lemezek alatt, hogyan érvényesíti majd a vevő a szavatossági igényét a hivatalosan nem is létező kereskedő felé? Vagy a német, holland, olasz eladó felé, akinek hiába lobogtatja majd az itthon hamisított, a kinti ex-tulaj által alá sem írt adásvételi szerződést?
Sőt: ha az adásvétel irataiban ez a kereskedő egyáltalán nem is szerepel, még csúnyább dolgokra is lehetősége nyílik. Vannak olyan értékes, de hiányuk esetén közvetlen hibajelenséget nem okozó alkatrészek (légzsák, katalizátor), amelyeket el lehet távolítani és el lehet adni, mielőtt az autó a boldog magyar vevőhöz kerül. Ha mégis kiderül egy műszaki vizsgán vagy egy balesetben, hogy ez-az nem volt benne a kocsiban, a nepper moshatja kezeit, hisz az autót hivatalosan ő soha nem is látta.
Érdemes tehát jól megnézni, kihez fordul az ember, ha nem akar maga kimenni idegenbe autót vadászni. Szerencsére van bőven a piacon becsületes, jogszerűen működő vállalkozás, amely segít az általunk a neten kinézett autót leellenőrizni és behozni, vagy akár magára vállalja még a felkutatás feladatát is, némi jutalékért. Lehet, hogy egy pár milliós autó pár százezer forinttal drágább, ha hivatalos kereskedőtől veszi meg az ember, de a mérleg másik serpenyőjét még így is lehúzza, hogy van kihez fordulni szavatossági igénnyel, ha kiderül egy rejtett hiba. Az is előny, hogy akkor is nyugodtan lehet aludni, ha a NAV netán megkérdezi, hogy okiratot teccett-e hamisítani a másolt adásvételi aláírásával, vagy tényleg ott és úgy és akkor történt-e minden az adásvétellel kapcsolatban, ahogy az a szerződésben szerepel. Mert bizony megkérdezheti, sőt: az utóbbi hónapokban sokan tapasztalták, hogy meg is kérdezi.
0/0
Dokumentum