A modern dízelmotorok túlnyomó többségének működéséhez elengedhetetlenül szükséges adalékanyag hiánycikké vált. Mire számíthatnak az ilyen autóval közlekedők?
Az európai károsanyag-kibocsátási normák teljesítése érdekében a személy- és teherautógyártók bő tíz éve kezdték el beépíteni dízelmotorjaik üzemanyagellátó rendszere mellé azt az adalékoló rendszert, amelynek feladata a hengerekből a kipufogógázzal távozó nitrogén-oxidok semlegesítése. A legelterjedtebb nevén AdBlue-ként ismert adalékanyag színtelen, ártalmatlan folyadék, amely egyharmad részben egy urea nevű anyagból, kétharmad részben vízből áll. Ez a keverék szükséges ahhoz, hogy az SCR-katalizátorban a nitrogén-oxidok átalakuljanak, a kipufogót pedig már csak nitrogén és szén-dioxid hagyja el. Ha a nitrogén-oxidokat nem kezelné az autó katalizátora, ezekből a gázokból a levegőben salétromsav keletkezne, ami savas esőként hullana vissza ránk.
Az AdBlue használata nem lelkiismereti kérdés az autósok, fuvarozó cégek számára. Az EU pontos műszaki jellemzőket határozott meg az adalékanyag használatával kapcsolatban. Az SCR-katalizátoros dízelek elektronikája precízen követi az adalékanyag mennyiségének változását az autó tartályában és ha az AdBlue fogytán van, szigorúan meghatározott ütemben üzeneteket küld a vezetőnek, hogy itt az idő az utántöltésre. Ha pedig végképp elfogyna az adalék, a motorvezérlés jelentősen korlátozza a teljesítményt, esetenként az indítást is meggátolja. Az AdBlue önmagában nem drágítja meg jelentősen az autózást: körülbelül száz liter gázolaj elégetése mellett tűnik el egy liter a rendszerből, az adalékanyag literenkénti ára pedig (eddig) jóval az üzemanyagé alatt alakult. Egy átlagos személyautóban 8-25 literes az AdBlue-tartály, ami azt jelenti, hogy normál használat mellett talán évente egyszer, ha fel kell tölteni a tankot, pár ezer forintos költséggel.
Az AdBlue gyártása és logisztikája gyorsan kiépült, de az idei évben kiderült, hogy az ellátó rendszerek működése nem eléggé stabil. Az európai gyártók egy része a magas gázárak miatt átmenetileg leállította az adalékanyag gyártását. Erre a hírre reagálva kisebb pánikfelvásárlás indult meg a piacon, ami kiszívta a rendszerből a rugalmassági tartalékokat. Mivel az AdBlue használata nélkülözhetetlen a közúti teherfuvarozó cégek számára, ezek a vállalatok illetve a sofőrök elkezdtek bekészletezni az eddig bármikor elérhető anyagból; erre több piacon jelentős áremelkedés indult meg, néhol az adalék ára duplájára (nagyságrendileg kb. 200 forintnak megfelelő literenkénti árról akár 500 forintos árig) emelkedett. Ettől megijedve még többen vásároltak fel (az egyébként meglehetősen korlátozottan eltartható) adalékból és az AdBlue helyenként hiánycikké vált. A hiányra reagálva a nyerészkedési célú felvásárlások is megindultak; erre reagálva aztán több kereskedelmi nagyvállalat, például a hazai MOL is korlátozta a kútjainál egy tételben megvásárolható AdBlue mennyiségét.
Mivel az AdBlue viszonylag egyszerűen előállítható ipari termék, hosszan elnyúló ellátási probléma nem valószínű. Jóval valószínűbb viszont, hogy az adalékanyag ára még hosszabb ideig magas, akár a korábbi ár többszöröse marad. A személyautósok számára ez az áremelkedés nem fogja érdemben befolyásolni az autó fenntartási költségeit, pszichológiailag azonban az AdBlue-krízis újabb mélyütést jelent az amúgy is egyre népszerűtlenebb dízeltechnikának. De az adalékanyag árának emelkedése nem csak a dízelautósokat érinti. Az AdBlue áremelkedése a teherfuvarozás költségeibe való beépüléssel ha minimális, az üzemanyagok árrobbanásával nem összehasonlítható mértékben is, de egy picit mindennek az árában növekedést indukál, amit szállítani kell.
0/0
Dokumentum