Kétféle autóvásárló létezik. Akad, aki kifejezetten vonóhorgos kocsit keres, mert vontatni akar. Illetve van, aki aggodalmaskodva szemléli a kocsin a vonóhorgot, mert nem akar vontatni, viszont tart attól, hogy az előző tulaj esetleg az első kategóriába tartozott és sokat vontatott.
A vontatás természetesen extra terhelést jelent az autó számára és hatással van az élettartamára. A gyártók ugyanúgy méretezik az érintett mechanikai elemeket, hogy a tervezett futásteljesítmény keretein belül gond nélkül elviseljék a megnövekedett igénybevételt, de a magyar használtautó-piacon nem ritka a tervezett futásteljesítményt akár többszörösen átlépett kocsi sem.
Mégsem lehet pusztán egy vonóhorog meglétéből érdemben következtetni arra, milyen volt a kocsi előélete. Ha viszont a vonófej látványosan megviselt, kopott, leharcolt, ha utólag felszerelt, nem gyári darab, akkor biztosan nem csak azért került fel a kocsira, mert a tulajdonos arra gondolt, hogy esetleg egyszer még jó lesz valamire. Az ilyen autókat is meg lehet persze venni, csak különös gondossággal kell végigvizsgálni a motor, a váltó, a hajtás, a fékek állapotát.
Nem mindegy az sem, hogy a kocsi mekkora terhet, milyen rendszerességgel, milyen útviszonyok mellett vontatott. Egy telekre járós kis vagy kompakt autó alkalmankénti könnyű utánfutó-vontatása nem okoz maradandó nyomokat a kocsi motorjában, hajtásában. Sőt: mivel a vontatásra vonatkozó KRESZ-szabályok szigorúbban határozzák meg a sebességhatárokat, illetve a vontatást ritkán végző sofőrök különösen óvatosan és finoman vezetnek, amikor húznak valamit, ad absurdum a vontatás még kímélő üzemmódot is jelenthet a technika számára. Ha viszont egy nagy SUV vagy terepjáró megvásárlását tervezzük, különösen gondosan járjuk körül azt a kocsit, amelynek forgalmi engedélyében akár 2-3 tonnás vontatási képesség is szerepel és tudható, hogy a tulajdonos valóban ki is használta ezt a lehetőséget!
Kevesek által ismert tény, hogy a gyári vonóhoroggal rendelt autókat, különösen a nagy vontatási tömegre specifikált drágább kocsikat gyakran a nagyobb terhelésre felkészített, az alapkivitelnél erősebb elemekkel szereli fel a gyártó. A gyári vonóhorog nem (csak) azért drágább egy utólag felszerelt kampónál, mert gyári, hanem azért is, mert ha a gyártó tudja, hogy a vevő vontatni fog, nagyobb teljesítményű hűtéssel, erősebb fékekkel, a vontatással megterhelt pontokon erősített alvázzal szereli az autót. Egy gyári vonóhorog értéke tehát a használtpiacon is magasabb, mint egy utólagos vonófejé, illetve nyugodtabbak lehetünk, ha a láthatóan vontatásra gyakran használt autót a gyár szerelte fel vonóhoroggal, nem egy kisipari szerkezet került rá valamikor utólag.
Sok nagyobb autónál, pláne az összkerékhajtású prémium SUV-oknál ugyanolyan presztízskérdés a vontatási képesség megléte, mint a terepjáróképesség. A vonóhorog még akkor is KELL, ha a vontatás pont ugyanúgy fel sem merül az autóval együtt töltött évek során, mint az aszfaltozott utak elhagyása. Ha egy ilyen látvány-terepjárót, szabadidőautót nézünk meg és nincs vagy minimális a kopás az esetleg elegánsan elektromosan, gombnyomásra előbukkanó vontatófejen, inkább örüljünk a szerkezetnek, mintsem aggódjunk miatta, hiszen ez a sosem használt extra az újraeladáskor is többletértéket jelenthet.
Vissza-visszatérő divat a vonóhorgot elrettentés céljából vagy az esetleges koccanás hatását mérséklő eszközként felszerelni a kocsira. Ha a vonófejen nem látszik kopás vagy akár még a festék is ép és az előadó is megbízhatóan adja elő, hogy csak amolyan passzív biztonsági eszközként volt szüksége a horogra, nincs okunk aggódni.
0/0
Dokumentum