A használtautó-vásárlások során három sarokszám biztosan ott van a kocsit keresők fejében: ne legyen öregebb, mint X éves, ne kerüljön többe, mint Y millió és ne legyen benne több kilométer, mint Z. De vajon tényleg olyan sokat számít, hogy mennyit futott a kocsi?
Hát persze, hogy sokat, viszont nagyon nem mindegy, hogy azok a kilométerek milyen használat mellett kerültek bele az órába. Autópályán, hosszú utazások során lényegesen kevésbé kopik, öregszik a technika, mint ha rövid városi utakon, váltakozó minőségű burkolaton, sokat kanyarogva, sokat fékezve kell megtenni ugyanannyi kilométert. Az üzemi hőfokát elért, rendszeresen karbantartott, jól működő hűtőrendszerrel rendelkező autó motorjának mechanikus elemeiben a megfelelő minőségű kenőanyagok biztosítják, hogy gyakorlatilag ne kopjanak az alkatrészek felületei. A sok autópályás kilométer értelemszerűen az erőátvitelt is kevésbé terheli, mint a városi forgalom: a kuplung, a sebességváltó, a kettős tömegű lendkerék vagy az automata váltó összehasonlíthatatlanul kevesebb igénybevételt kap 130 tempomatnál mint bent a városban. Részben emiatt, a kevés indítás – sok folyamatos üzem a magyarázata, hogy a kamionok, buszok általánosságban mennyivel nagyobb futásteljesítményt tudnak elérni, mint a személyautók.
Ha pedig városi használatról van szó, nem mindegy a hidegindítások száma. Számos taxi motorja képes elérni komolyabb kopás nélkül hihetetlenül magas futásteljesítményt, a városi üzem dacára, mivel motorjuk szinte folyamatosan üzemmeleg állapotban van. Márpedig egy motor kopásáért átlagos használat mellett 50-70%-ban a hidegindítások a felelősek! A még kialakulatlan kenés, a hőtágulással méretezett alkatrészek deformációi hideg állapotban pár másodperc, perc alatt békésen legurult kilométerek százaival egyenértékű elhasználódást okoznak, minden egyes reggeli indítás után.
Egy korszerű, jól megkonstruált modern autóban tehát önmagában a nagy futásteljesítmény még nem jelent feltétlenül nagyfokú elhasználtságot. A problémát vásárlás előtt inkább az okozza, hogy miként dönthetjük el, milyen használatban gyűjtötte be a kilométereket a meghirdetett autó?
Ehhez jó támpont a kocsi futásteljesítményének és korának viszonya. Ha rövid idő alatt sok kilométer kerül az autóba, vélhetőleg hosszú utakra használták. Három év alatt begyűjteni százezer kilométert furcsa módon valószínűleg sokkal kevésbé terheli meg a technikát, mintha tíz évre elosztva futja le a kocsi ugyanezt a távot. Lehet következtetni a használat módjára a kocsi eredetéről is: egy budapesti autó vélhetőleg sokkal több indítással-megállással, sokkal több városi üzemmel szedte össze a kilométereit, mint egy német nagyváros környékéről származó ugyanolyan típusú kocsi; nagyon mások a német autóhasználati szokások, mint a hazaiak. És persze az is valószínű, hogy egy eleve nagyobb, erősebb motorral szerelt hosszú távú utazóautóban máshogy gyűltek össze a kilométerek, mint egy kicsi, egyszerű, már kategóriája szerint is „városi” kocsiban.
Másmilyen, de nem kevésbé érdekes a helyzet az elektromos vagy konnektoros hibrid autókkal. Ezeknél már nem a használat módja határozza meg a legproblémásabb alkatrész, az akkumulátor elhasználódását, hanem a töltési-merítési ciklusok és a rátöltögetések száma. Egyelőre még mindig kevés a tapasztalat ezekről a kocsikról, hogy általános szabályokat lehessen megállapítani használtautó-vásárláshoz, de úgy tűnik, gondatlan használattal akár pár tízezer kilométer alatt is jobban le lehet amortizálni egy akkumulátort, mint akár egy-kétszázezer kilométeres kiegyensúlyozott üzemeltetéssel. Van viszont egy komoly segítség ezeknél a kocsiknál az akku állapotának felmérésére: a legtöbb kocsinál teljes feltöltés után a műszerfalon látható, egykori kapacitásának hány százalékát képes még teljesíteni az akku. A villanyautóknál ez a legfontosabb értékmérő, nem pedig a kilométerszámláló állása.
0/0
Dokumentum