Autóvásárláskor a helykínálat, a motor ereje és fogyasztása, a kényelmi és szórakoztató extrák listája mellett nem utolsó szempont az sem, mennyire biztonságos a kiszemelt modell. Használt autóknál nehezebb ezt felmérni, mint egy szalonból rendelve egy vadonatúj kocsit, kérdéses lehet néhány biztonsági eszköz hatásossága vagy egyáltalán megléte.
A legelső támpont az adott típus töréstesztje. Az Euro NCAP nevű független szervezet 1997 óta töri-zúzza az új autókat és publikálja az eredményeket weboldalán. A végső eredményt egy ötcsillagos skálán adják meg, de akit komolyabban is érdekel egy-egy modell biztonsága, jól teszi, ha megnézi a részletes adatlapot. Eggyel mélyebb szinten azt is megtaláljuk ugyanis, hogy a mérések során hány %-os hatékonysággal védte meg az autó a benne ülő felnőtt és gyermek tesztbábukat. Márpedig egy autóvásárlót alighanem ez érdekel jobban, mint a végső pontszámban szintén szereplő gyalogosgázolási kíméletesség, vagy hogy mennyire matricázták tele a kocsit a gyerekülés bekötésével kapcsolatos ismeretekkel. Azt is érdemes tudni, hogy az Euro NCAP minden modellből csak néhány meghatározott specifikációjú változatot tör össze, az autógyártók pedig játszhatnak a biztonsági extrákkal, például a légzsákok számával az egyes felszereltségek kialakításakor. Így fél csillagnál vagy pár százaléknál ide vagy oda többet számíthat, ha két szóba jöhető kocsi közt vacillálunk, hogy a konkrét példányokban hány légzsák van, vagy hogy melyikben van menetstabilizáló.
Ha már menetstabilizáló: ez a mai autókban talán legfontosabb aktív biztonsági rendszer (ESP, ESC, DSC, stb. néven említik a különböző autógyártók saját modelljeikben) Európában elvileg minden 2013 után eladott új autóban kötelezően ott kell, hogy legyen. Gyakorlatlan vagy a vezetéstechnika iránt nem érdeklődő sofőr számára felbecsülhetetlen értéke van az ESP-nek, mindenképpen olyan kocsi vásárlását javasoljuk, amelyet már felszereltek vele! Sokkal többet jelent, ha eleve ki se csúszik az autó az ívről egy fagyos reggelen, mintha aztán az árokba esve a sok légzsák igyekszik megmenteni az utasok életét.
Már ha egyáltalán működnek ezek a légzsákok. Az autóiparban jó ideje már csak olyan légzsákokat használnak, melynek patronjában időálló, az autó várható élettartamáig működőképes pirotechnikai anyag található. A ’90-es évek közepe-vége előtt készült kocsikban viszont közel sem biztos, hogy eldurranna még a légzsák, ha kellene, és sok gyártó még a későbbiekben is azt javasolta, hogy 10-15 év elteltével vizsgáltassák be vagy cseréljék ki a légzsák-patront a tulajdonosok. Ezt persze senki nem teszi meg, mert egy légzsákcsere egy húszéves autóban a kocsi értékéhez mérten aránytalanul drága. Így azt javasoljuk, hogy akinek fontos a valóban megbízható passzív biztonság, ne gondolkodjon 15-18 évesnél idősebb használt autóban.
A fiatalabb kocsikban nem a légzsák elöregedése a probléma, hanem az, ha egyáltalán nincs is benne az eladásra kínált példányban az életmentő eszköz. Balesetes előéletű kocsikban elképzelhető, hogy a javítás során nem pótolták az elműködött légzsákokat, vagy a biztonsági öv-előfeszítő szerkezetet, frissen behozott, elvileg törésmentes kocsiknál pedig sajnos megesik, hogy a lelkiismeretlen kereskedő szereli ki az alkatrészpiacon mindig könnyen eladható biztonsági alkatrészeket.
Épp ezért (is) fontos, hogy használt autót csak megbízható forrásból, megbízható eladótól vásároljunk. Próbáljuk ki az autó aktív biztonsági rendszereit (ABS, ESP, vagy ha van, olyan modern dolgokat is, mint a sávelhagyás-jelző vagy a ráfutásgátló). Sose higgyük el, ha ég az ESP vagy a passzív biztonsági rendszerek hibájára figyelmeztető lámpa, hogy „pont most gyulladt ki”, illetve a gyújtás ráadásakor figyeljük meg, hogy működik-e a visszajelző lámpa a műszerfalon egyáltalán!
0/0
Dokumentum